2020.03.13-án arra kértem munkatársaimat, hogy a lehető legkevesebb időt töltsék a szerkesztőségben, a stúdióinkban. Igen, aki tud, küldjön otthonról friss anyagot, sőt, a helyzetre való tekintettel ismételni is lehet. Döntsetek felelősen! - kértem barátaimat, hiszen az egészségük és persze a másoké is, fontos nekünk. Mindennél fontosabb!

A Rádió Bézsben tehát várhatóan több lesz az ismétlés, és a zene! Tiltás még nincs, aki akar és tud, készít műsort, de csak úgy, hogy másokat nem veszélyeztet!

Megértésüket köszönik a Bézsesek és persze Fodor János!

 

Műsorelőzetes a kattintás után: június 1-7

Kedves Barátaim!

 

Szeretnék megosztani Veletek két nagyon jó és szép hírt. 

 

Megünnepeltük a BÉZS Rádió működésének 5 éves évfordulóját. Ehhez itt is hadd gratuláljak Fodor Jánosnak, a Rádió lelkének és motorjának az egész kuratórium nevében! További sok évnyi sikeres működést kívánunk!

 

Az ünnepséget a Király u. 11. szám alatt található K11 Művészeti és Szabadidő Központban szervezte meg János, nagyon szépen és mívesen. Sajnos, akinek igazán ott kellett volna lennie, megbetegedett. Így Talyigás Kati nem volt személyesen jelen, hogy megtudja, hogy Ő kapta idén a Kovalik Mártáról elnevezett vándordíjat.  Fodor János nagyon szép szavakkal emlékezett meg a névadóról, s az első két díjazottról, Bojár Gáborról és Vekerdy Tamásról. Azt is elmondta, hogy egy névtelen adakozó lehetővé tette, hogy a vándordíj egy másolata ott maradhasson a díjazottnál is a következő 5 évben.  Majd felhívta a színpadra a díj alkotóit, Formanek Zuzsát és Bedécs Kristófot, kezükben a díjjal. Talyigás Katalin távollétében pedig engem ért az a megtiszteltetés, hogy átvehettem tőlük a nagyon szép üvegalkotást, ami talán a leszálló Nikére emlékeztet leginkább, de mindenképpen a szárnyalásról, a repülésről, az alkotásról szól - azon kívül, hogy nagyon szép, légies!  

 

Gratulálunk, Talyigás Katalin! 

 

Hegyesi Gábor

Szociális Innovációs Alapítvány 

a Kuratórium elnöke

 

A főszerkesztői rendelés a koronára szólt. Szabadkozásféle szövegemet ott szakította félbe János, hogy hát akkor ezt a 37. napot írjam meg. Mármint hogy 37. napja nem úszom. Most 49. napja nem úszom, amikor nekiveselkedek a feladatnak. Nem egyszerű halogatásról van szó, hanem arról, hogy éppen mit is kéne írni. Ma, amikor történetesen anyák napja van, a tegnapelőtti lendületvételkor meg éppen a munka ünnepe volt vagy mi. Nagyjában és egészében pedig járvány van meg karantén, nekem, itt Budapesten most már nagyon konkrétan, ellentétben a némileg felszabadított vidékkel. Sál, sapka, kesztyű, mehetek cseresznyét szedni, pardon, maszk, kesztyű és sehová sem mehetek, hacsak egy kiló kenyérért nem.

Barátja vagyok a tényeknek, jegyzetírói minőségemben meg különösen. És ez a fő oka a halogatásnak: nincs elegendő hiteles tényem, nincs kilátásom, rálátásom, no meg perspektívám se. Ma mintha lett volna egy anyák napi „ajándék”, reggel öt halottat jelentettek a már régóta napi 10-11-12 helyett. Egy angol lap nem sajnálta az időt egy kis számolgatásra és azt találta, hogy a naponta jelentett koronaáldozatok száma nem mutatkozik pluszban az egyébként szokásos napi halálesetek számához képest. Több ország hivatalos adatait egybevetve jött ki a kollégáknak ez az eredmény, nem hegyezték ki a dolgot ránk, versenyképes magyarokra. Akiknél a vezetés közepesen gyorsan kapcsolt, utána eredt Ausztriának, de inkább az egészségügyet, valójában a hatalmát mentette, mint a gazdaságot, főleg nem az állás nélkül maradottakat. Ellapította a járványt, bár mára volt jelezve a csúcs, ilyen lapítás mellett itt a laptopnál semmiféle csúcsot nem érzékeltem. Orosz rulettet játszunk: ki tudja, mikor, mi lesz, majd kiderül. Elképesztőn sokat sikerült spórolni a teszteken, de hát milyen rulett az, ha tudom, hogy hány golyó van a fegyverben. Nagyjában és egészében: mit tudom én.

Remény: lesz alkalmas gyógyszer, nemcsak olyan, amiről másnap kiderül, hogy mégse. Lesz oltás. Talán szeptemberben. De az is lehet, hogy helyette október-november – jön a második hullám. Addigra mindenki immunis lesz, és csak annyira fogja utálni az öregeket, amennyire tavaly. Az is éppen elég. Nagyjából addigra növesztek olyan bicepszeket, hasizmokat és lábikrákat, mintha úsznék és nem szárazföldön kínoznám magam. Addigra minden ki lesz takarítva a lakásban, vicces, hogy még mindig nincs – de kinek van ideje rá a töméntelen fertőtlenítés mellett? Nyilvánvaló, se túlszórakoztató nem vagyok, se jókedvű. Talán ha megbízható forrásból tájékoztatnának róla, hogy mikor lesz addigra.

2020. május 3.
Faragó Judit