Szalga Bogi

Ha a napoknak személyiséget kellene adni, akkor szerintem a hétfő egy karrierista, magára sokat adó, elegáns, egyenes, kissé pikírt nőszemély. Az a fajta, akit lehet utálni, mert jól csinálja, amit csinál, és pont ugyanazt várja el mindenki mástól is. Az állandó tettrekészsége, az emberben valami gyomorból induló ellenállást vált ki. Nem ismeri a mások által sokat használt kifogásokat, mint beteg a gyerek, megrágta a kutya, fúj a szél és fáj a fejem. A mártíroktól a hideg futkos a hátán, a feladat az feladat, el kell végezni és ennyi. Csak úgy nem kezd el fecsegni az életéről, de mikor rákérdezünk, - persze bízva abban, hogy kiderül, magányos, mint a kisujjunk – elő áll valami olyan történettel, amitől rögtön zavarban is érezhetjük magunkat a saját életünkkel kapcsolatban. Nehezen tudjuk elképzelni róla, hogy a hosszúhétvégés ünnepekkor, mivel tölti az idejét. Aztán, mikor másnap elmeséli, kiderül, hogy azt is képes volt hasznosan, de főleg irigylésre méltóan tölteni.

Mielőtt mindenki felkelt volna, kocogott a hajnallal, majd csoda reggelit készített a családnak, sütött egy kakaós kalácsot, ami persze ki sem repedt, aztán kacagva túrabakancsot húzott magára, és mindenki másra is, majd kirándult a családdal. Hazaérve, mindenkit jóllakatott az ebéddel, amit Pinterestre való vintage stílusban tálalt és persze, jó előre megfőzött már reggel. A délután folyamán kezébe vette az egyik legújabb siker könyvet, és nyugodtan olvasgatott egy kávé mellett a teraszon, miközben a tökéletes testű férje félmeztelenül neki állt megszerelni azt, amit tegnap délután, csak úgy futólag, megemlített neki. Mindeközben a gyerekek? Tennénk fel a kérdést hátha, fogást találunk, de neki erre is biztos válasza van. A kertben együtt játszottak egész délután, kissé kínos volt, mert az egész utca hallotta, ahogy kacagnak. A meséjét pedig, a tökéletes fogsorát megvillantva, egy mosollyal zárja. Nyilván nem érdekli, hogy mi, többiek, mit csináltunk, hiszen látja rajtunk, hogy a szemünkkel gyűlöljük, a szánkkal csodálkozunk, a testünkkel pedig bízunk benne, hogy soha nem is fog rákérdezni, nehogy szégyenben maradjunk. Feszültséget oldva, már-már mi könyörgünk azért, hogy munkára küldjön minket, nincs csalódás meg is teszi. Természetesen elsőként lép le a színről, ezzel is példát statuálva. Mi többiek még egy-két szitokszó használata mellett összesúgunk a háta mögött, megemlítjük, micsoda kérkedő penészvirág, és elindulunk elfolyni a feladatainkban. A nap hátralévő részében többször eszünkbe jut az utálatos Hétfő, de egyszer sem merjük kimondani, hogy kicsit mind vágyunk a helyére.

Otthon ül a család. Jó esetben beszélgetnek, közösen tesznek-vesznek, takarítanak, főznek, játszanak.