Grosschmid Péter

Te hová utaznál legszívesebben? Az olasz Riviérára? Havasoktól ölelt erdélyi kis falvakba? Párizsba, hogy végre felmászhass az Eiffel-toronyba? Megnéznéd Madame Tusseaud panoptikumát Londonban? Szeretnéd hallani a gondolások csónakra csalogató kiáltozását Velencében? Vagy valami sokkal távolabbi úticélod van, talán Vietnam vagy a Csendes-óceáni szigetvilág? Álmodj csak! Legjobban teszed, ha otthon maradsz. A világ minden részéből érkeznek az aggasztó hírek, ennyi új beteg, annyi halott, az egyik országba ma még nyugodtan beléphetsz, a másikból már nem jöhetsz haza. A helyzet napról napra változik, ami eddig zöld volt, hirtelen sárga lesz, majd valahol egy politikus úgy dönt, hogy a te országodból nem enged be senkit, régen megváltott repülőjegyed, előre kifizetett szállásod válik érvénytelenné. Legjobban teszed, ha otthon maradsz. Emlékezz a régi utazásaidra, és örülj, hogy még részed lehetett bennük! Vedd elő a fakuló fényképeket, vagy varázsold elő számítógépedből az újakat, és éld át újra a régi utazásokat! Emlékezz az első nagy útra, a várakozásra, hogy kapsz-e útlevelet, az izgalomra, hogy a vámos megtalálja-e az útikönyved lapjai közé rejtett húszdollárost, a megérkezésre az idegen nyelvet beszélő emberek közé, arra, hogy hogy próbáltad az útiszótárból összerakni az első bolgár mondataidat! Milyen jó volt felfedezni egy várost céltalanul kóborolva az utcákon, kibetűzni az üzletek cégtábláit, ismeretlen gyümölcsöket kóstolni egy nyüzsgő piacon, egy kövön ülve hallgatni a hullámok ütemes csapkodását a nagybetűs Tenger partján! Legjobban teszed, ha otthon maradsz. Vagy utazz itthon! De éppen most olvastad, hogy az itthoni utazáshoz kiválasztott városban több tucatnyian betegedtek meg egyetlen istentiszteleten… Hol nem voltál még?  Wellness kizárva, túl sokan vannak párás kis helyen, a legtöbb hely már foglalt, ami marad, az valaki olyané, akinek nem szívesen adnád a pénzed… Legjobban teszed, ha otthon maradsz. És örülj, hogy már láttál valamit a világból, amit lehet, hogy már mások nem is fognak látni. Örülj, hogy érezted a trópusi eső utáni forró párát Kubában, hogy küzdhettél a szúnyogok ármádiájával Lappföldön az éjféli nap alatt, örülj, hogy gyalogolhattál New York külvárosában, amikor karbantartás miatt leállt a metró, hogy fájt a gyomrod és beteg voltál egy rosszul megválasztott egyiptomi vendéglőben elfogyasztott vacsorától! Örülj, hogy ott lehettél! És tudod, hogy szívesen átélnéd ezeket is újra, csak hogy megint ott lehess. De addig is nézegesd a régi fotókat, beszélgess a régi útitársakkal – de ne felejtsd feltenni a maszkodat! Maradj egészséges! Bírd ki még egy kicsit, talán lesz oltás, talán elmúlik ez a járvány… De mi lesz, ha jön a másik? Semmi se lesz többé olyan, mint volt. Legjobban teszed, ha otthon maradsz.

Otthon ül a család. Jó esetben beszélgetnek, közösen tesznek-vesznek, takarítanak, főznek, játszanak.