Kedves Bézs, és Ti mind, akik Nekünk Bézseltek!

Messziről kezdem, de nem lesz hosszú! Szeretem a szép ruhákat, kiegészítőket, mindig is szerettem öltözni, de nem szeretem a harsány színeket! A visszafogott, finom, halvány, minőségi öltözködést kedvelem, és a bézs színeket. Ugye már itt is vagyunk!

Amikor megtudtam hat évvel ezelőtt, hogy a színem, a bézs már egy rádió neve is, azt gondoltam, ez valami reklámfogás csak. De aztán megnéztem, hogy milyen nevek, és műsorok fémjelzik a rádió működését. Hallottam, hogy Fodor János, a kezdeményező, hogy ott vannak mellette azok a nevek is, akikért érdemes „kinyitni” a rádiót, és tudtam, ez bizony jó lesz!

És igen, nagyon jó lett! Szeretem, hogy egyre szélesebb profillal megy, hogy a nagy nevek mellett, jöttek a fiatalok is, hogy frissült a tartalom, szinte egész nap itt szól mellettem a Bézs.

Elegem volt, és van már a máshol a mennyiségében is az egeket ostromló politikai műsorokból, az állandó ekézéstől, a vad hangulatú párbeszédekből, a folytonos „a valamire” való utalgatásokból, olyan rádióra vágytam, ahol, ahogyan az ars poetica-jában is ott van, minőségi, lágy hangok szerepelnek, ahol elfelejtem, hogy kint dühöng a vad világ, ahol nem kell gyomorgörccsel hallgatnom a műsorokat.

Ez a rádió pont ilyen, ezért szeretem. Már hat éve ennek, és kívánom, és remélem, hogy így is marad!

Nagyon sok örömteli, boldog születésnapot kívánok!

Egy hűséges hallgatójuk, Éva