Már 3 évtizede vagyok SZERELMES a hivatásomba. Sosem gondoltam Rá úgy, mint szakma, vagy munka. Igaz, egy kis szülői ráhatással lettem cukrász. A gimnáziumi évek alatt sokszor készítettem süteményeket könnyedén. A sütőbe tett piskóta nem esett össze, a krémkészítés, a díszítés könnyedén ment. Észre sem vettem, hogy ami nekem természetes, az másnak nehézkes, problémás.
Fantasztikus mesterem volt, akitől nemcsak a szakmámat tanulhattam meg, de olyan példát mutatott, ami tiszteletre nevelt, mert aki boldog akar lenni, csak alázattal mívelheti . A 30 év cukrászkodás alatt minden részterületét végig „élvezhettem”, a pékségtől a szállodáig, egy kis étteremmel és kávéházzal vegyítve. Minden döntésemet spontán, az érzelmeimtől vezérelve hoztam, nem építettem karriert. Szerencsés vagyok, mert kipróbáltam, milyen külföldön magyar tradicionális süteményeket készíteni, nemzeti válogatottként, majd trénerként olimpián, világbajnokságokon teljesíteni. Kimondhatatlan érzés! Mivel mindig szerettem átadni a tudásomat a fiataloknak, így 9 éve egy budapesti alapítványi iskolában vagyok szakoktató. A két gyermekem mellett ez volt életem legjobb döntése!
Szeretnék betekintést nyújtani a cukrászat-cukrászdák csodálatos világába, rejtelmeibe, örömeibe, nehézségeibe. Képzeletben süteményeket átadni, megismertetni a hallgatót az ízlelőbimbókat ingerlő tortacsodák alkotóival, mindennapjaival, a „cukrÁSZ”-szal.