A Rádió Bézs elsősorban a Nőkért szól. Éppen ezért a férfiak is hallgatják. A felnőtt, érett, érző és gondolkodó nőkért. Aki a Bézst hallgatja, igényes, szép zenére és higgadt, okos szóra számíthat. A Rádió Bézs online rádió, napi 24 órában szól! A Rádió BÉZS a finom lágy hangok vonala! Sok szép muzsika, értelmes emberek! Higgadt és mégis szenvedélyes  >>>

Rádióbézs

Liszkai Ágnes

Ki vagyok én?

Kamaszkoromban érintett meg először a költészet. Természetesen József Attilát veséztük, hiszen jó pár költeménye volt tiltólistán, vagy éppen kicsit másképszerepelt a hivatalosnyomtatásban, mint ahogy azt a költő megírta. Később minden érdekes volt, ami a rendszer ellen ment. Jártunk a 25. Színházba, Cseh Tamásra, performanszokra....

Később éltem Franciaországban, hazajöttem, főiskolára kerültem, idegenvezetőként dolgoztam, majd évekig a TV5 magyarországi képviselője voltam. Férjhez mentem, lett két gyerekem, elváltam. Férjhez mentem, lett még egy gyerekem...megismerkedtem a zenével. Most itt vagyok, hogy amit kamasz koromban elkezdtem, azt újragondoljam, -értelmezzem érett(?) fejjel. Nevezzük nosztalgiának. Remélem a hallgatók is szeretni fogják ezeket a nem titkoltan szubjektív verses és zenei válogatásokat.

 

• Ugrás Afrika Nap • 2017.05.25. Csütörtök 10:00-23:00 •

• Ugrás Je t'aime, moi non plus • Kéthetente Hétfő 15:00-16:00 •

• Szeretném, ha szeretnének • Péntek  18.00-19.00 •

2019-11-08 18 óra A Szeretném ha szeretnének csaknem egy órájában, egy nyilvános felvételt hallgathatnak meg, amit október 24-én vettünk fel a K11 Művészeti és Kultúrális Központban. Magam sem értem, hogy kerültem ebbe, a számomra idegen helyzetbe, én aki - minden látszat ellenére - rettenetesen feszengek, ha közönség előtt kell szerepelni. Megint egy újabb úszásnem, mikor még az előzőek sem tökéletesek.
Szerencsére a vendégek profik, kedvesek, okosak és tehetségesek, én pedig remélem nem voltam túlságosan elfogult. Pedig az sem lett volna meglepő, hiszen némi személyes kötődés is adódik. Természetesen ez is kiderül a műsorból.
A vendégeim Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos voltak, az 50 éves Kaláka együttes alapítói. Beszélgettünk versekről, költőkról, színész óriásokról, meg-megszakítva egy-egy megzenésített verssel. Persze hogy elröpült az idő. Pénteken 18 órakor legyenek Önök is a vendégeim.

2019-10-25 18 óra 2016. október 19-én hangzott el az első Szeretném ha szeretnének műsor, itt a Rádió Bézsben. Három éve. Azóta hétről-hétre osztom meg Önökkel azokat a verseket, amik megtalálnak, megtetszenek, vagy már régóta ott vannak és újra, meg újra előkívánkoznak. Most pénteken 18 órakor az elmúlt három évet próbálom - lehetetlen vállalkozás, már látom - visszahozni a versekkel, zenékkel. Ünnepeljenek velem.

2019-10-18 18 óra Úgy tudjuk ősz van. És valóban sárgulnak, barnulnak, pirosodnak a levelek a fákon. Talán a legszebb ilyenkor az erdő, de még a városi ucák is. Már ahol még van fa.
Tudjuk az eszünkkel, nem úgy érzékeinkkel. Mert nem szürke az idő, nem esik az eső, ami persze nagy kár, hiszen a természetnek iszonyú szüksége lenne rá, na meg nekünk az eső után növő isteni erdei gombákra. Viszont megkergült teenagerként örülünk a bódító időnek (nemmondomkihogyanhívják, amolyan magyaros bumfordisággal), ennek a csodás időszaknak. Ezt az őszi hangulatot, minden bánatával, romantikájával, szeretném megidézni 18 órakor. Mert így szeretem és persze Szeretném ha (így) szeretné(ne)k.

2019-10-11 18 óra ,,Ha az ember szeret, látja azt, amiben őszintén gyönyörködni tud. Akkor is, ha a felszíni tulajdonságok esetleg nem tűnnek vonzónak. Szeressünk mögé! Szeressünk fölé! Ott mindig van valami, ami nagyrabecsülésünkre és csodálatunkra méltó.”
Megint más tollával ékeskedem, de ez a pár mondat legyen irányadó minden szinten. Hiszen Vekerdy Tamás a gyerekeikkel kűzdő szülőknek adta ezt a tanácsot. De nem minden pillanatban e szerint kéne élni? Pénteken 18 órakor versműsor, tele szeretettel, kűzdelemmel, szépséggel. Szeretném, ha szeretnének….na ugye!

2019-10-04 18 óra Azt gondoltam könnyű lesz. Azt gondoltam egy új vendég, egy újabb versműsor. Nem könnyű és nem lett a hagyományos értelemben - ha már van ilyen - újabb versműsor. Egy izgalmas egyéniség, aki teljesen egyértelmű, saját bevállása szerint. Aki egy önként és boldogan vállalt értékrend szerint él. Szerintem egyáltalán nem annyira egyértelmű és ez a vállalt értékrend sem annyira egyszerű, mint ahogy ő érzi. Hihetetlen érdekes és sziporkázó ember és éppen ezért nehéz ebbe az általa választott formába őt elképzelni. Nehéz megtalálni - a műsor szempontjából - az egyensúlyt, meddig a vers (vagy ahogy ő definiálja dalvers), meddig az ember. Pajor Tamás lesz pénteken a vendégem. Szeretném ha szeretné(ne)k, pénteken 18 órától.

2019-09-27 18 óra “Ezzel a verssel szívemben, kampós bottal karomon, kimegyek kutyámmal az őszbe. A délután meleg még. A természet szőlőcukorral táplálja gyengülő érlökését. A szökőkút tava pislog, mint egy öreg ember enyves szeme, ravaszul és alamuszian.
Az ősz a Hűvösvölgyben kezdődik, valamivel a Vámház mögött, s a Nagykovácsi rétet megkerülve elhalad a Szép Juhászné mellett; így tart a város felé. Mire az Olasz fasorba beér, már egészen városias, lódenkabátos. Délután négy és öt között kezdődik, mikor a Veronikánál még cigányzene szól, s a hűvösvölgyi cukrászdában szegény, nyugdíjas, beteg és rosszkedvű milliomosok szacharint tesznek kávéjukba.
Valahol zene játszik, egészen régi és fellengzős operarészleteket, például az Undine nyitányát. A kerti utak mentén a kőangyalok hajfürtjeit vérpiros szőlőlevél ékíti. Mindez kissé édeskés, csiricsáré és túltömött, olyan, mint egy olasz opera búcsújelenete.” -írja Márai Sándor az őszről. Hogy melyik verssel? Kiderül a 18 órakor kezdődő Szeretném ha szeretnének műsorból.

2019-09-20 18 óra Hetek óta tervezem, hogy megint megfordítom a műsor szerkezetét. Mert szeretem a jó dalokat, olyanokat, amiknek a szövege egy kicsit több, egy kicsit költőibb, egy kicsit rafináltabb. Így aztán pénteken 18 órakor úgy adódik, hogy egy csöppet elhajlok és verseket ugyan, de zenére írt verseket (legalábbis a legtöbbjük az) válogatok és mutatok meg/be. Bár azt hiszem nagy részük nem ismeretlen Önök előtt. Búcsúzás, szerelem, emlékek; így lehetne pár szóval összefoglalni. Kicsit más lesz ez a műsor, mint a megszokott… mert néha jó ugyan a kiszámíthatóság, de Szeretném ha (sokáig) szeretnének, így nem árt néha a változatosság sem.

2019-09-13 18 óra Tudni kell elengedni. Erre a bölcs megállapításra jutottam ma este, miközben a tasztatúrán próbálok valamiféle előzetest írni a pénteki versműsorhoz. De ha megfeszülök se jut semmilyen bölcsesség az eszembe, vagy ha igen az annyira olcsó és nyílvánvaló, hogy le sem merem írni. Pedig versműsor lesz, versek lesznek, zenék is. Régiek és újak. Jók. Egy szó mint száz, engedjék meg nekem, hogy most csak annyit kérjek: Szeretném ha szeretnének. Pénteken 18 órakor.

2019-09-06 18 óra Adott egy fiatalember. Az egyik karján egy bika, a másikon négy verssor. (Az egyéb helyeken, a többit nem láttam.) Buta módon a műsorban nem kérdeztem meg, hogy miért bika és mi az a négy sor. Hiszen tudom. Bika, mert a bika jegyében született és bizony, ha nem találtuk volna meg a közös hangot, felöklel, érzem. Vers, mert amiről beszélgettünk, az tölti, teljesíti be az életét. (Édesanya című versének 4 sora. Szerintem ez is sok mindent elmond.)

Új időpontban - és ezentúl mindig ekkor -, pénteken 18 órakor Sohonyai Attila költő lesz a vendégem, akiből e kettősség csodaszép versek formájában tör elő. Aki érzékeny, sebezhető, de megtalálta magában a harmóniát és ezért szelíd, kedves és - szerencsére - beszédes. Tartsanak velünk, mert ezúttal ketten is sze-retnénk, ha szeretnének!

2019-08-27 18 óra Nehezen megy a visszarendeződés a hosszú nyári pihenő után. Érdekes, hogy én fordítva működök úgy tűnik, minél többet pihenek, annál nehezebben sikerül felvenni újra a hétköznapok rutinját. Egyszerúen szétesek. Szerencsére akadnak barátok, ismerősök vagy akár az internet, akik/amik emlékeztetnek emberekre, eseményekre, mi minden történik a világban, Kire/mire kell, lehet emlékeznünk. Így volt ez a múlt héten is. Augusztus 22-én volt egy éve, hogy nincs velünk testi mivoltában. De velünk él emlékeinkben Székhelyi József. Nem ismertem személyesen - ez persze így mindjárt nem igaz, mert egy esküvőn még be is mutattak neki, én tudtam persze, hogy ő ki. Kedves volt, közvetlen, szimpatikus. Boldog. Többé-kevésbé…. mert ha jól emlékszem 2010 után volt ez az esküvő. Kedden 18 órától egy olyan műsort hallgathatnak, amiben az emlék, az emlékezés ezúttal az, hogy egy “kvázi" szokásos műsorban minden verset az ő hangján hallhatunk. Remélem elégedett lenne ezzel a szereposztással.

2019-08-20 18 óra Nyáron kicsit mindig „más-állapotba” kerülök. Na nem úúúgy, csak megváltozik egy kicsit minden. Nem rohanok, nem vagyok túlfűtve, reggel többet alszom (éjjel sajnos nem), türelmes vagyok és elnéző. Ehhez képest az elmúlt 2 hétben volt néhány esemény, ami mégis elérte az ingerküszöbömet. És ha elérte, mindjárt kerültek hozzá versek. Meg zenék. Kedden 18 órától az elmúlt hetek eseményei versben, zenében. Tartsanak velem, és szeretném, ha szeretnék. Most is.

( A 2019.08.06-i adás ismétlése )

2019-08-13 18 óra Annyira meleg van, hogy a laptop érintő pad-je - és még ebben sem vagyok biztos, hogy így hívják, vagy van ilyen - sem reagál az ujjaim kérésére, parancsára. Semmim nem reagál semmilyen parancsra. Az akarat az egyetlen ami működésben tart. Ezért aztán feltettem magamnak a kérdést: Akarom, hogy új műsorral jelentkezzek kedden 18 órakor? Végülis igennel válaszoltam. Döntsék el érdemes volt-e.


2019-08-06 18 óra
 Nyáron kicsit mindig „más-állapotba” kerülök. Na nem úúúgy, csak megváltozik egy kicsit minden. Nem rohanok, nem vagyok túlfűtve, reggel többet alszom (éjjel sajnos nem), türelmes vagyok és elnéző. Ehhez képest az elmúlt 2 hétben volt néhány esemény, ami mégis elérte az ingerküszöbömet. És ha elérte, mindjárt kerültek hozzá versek. Meg zenék. Kedden 18 órától az elmúlt hetek eseményei versben, zenében. Tartsanak velem, és szeretném, ha szeretnék. Most is.


2019-07-30 18 óra
 Furcsa így nyár közepén visszagondolni, milyen volt a tél, a hideg, a sötét, a „lakásba-szorulás”, a vitaminhiány, a gyümölcstelenség, a nátha, a nyárvárás. Hiszen december utolsó hetében „talált meg” Tisza Kata „A legjobb hely a városban te vagy” című verses kötete. Az, hogy a könyv talált meg nem túlzás. Napok óta az elengedés körül forogtak a gondolataim, pedig igazán nem tulajdonítok nagy jelentőséget az ó évtől búcsúzásnak, az újévi fogadalmaknak. Egyáltalán a fogadalmaknak. Akkor inkább legyen elhatározás, de az bármikor, ha kell. 

Ha kell a nyár közepén. Én például megfogadom, hogy ez lesz a nyár utolsó versműsor ismétlése.... (és igyekszem meg is tartani, bár ugye a fogadalmak azért vannak....)
Tisza Kata könyve, a gyász szakaszait dolgozza fel hat ciklusban. 
Amit kedd este hallhatnak ebből, egy – szokás szeint – szubjektív válogatás, a válogatás válogatása, ömlesztve, egymás után. Nekem segített, de nem a hagyományos értelemben. Segített, mert dolgoztam, mert kibújtam a tépelődésből és a legfontosabb, rettenetesen élveztem az írásokat, amik az érzelmek minden szintjén támadnak, a sírástól a nevetésig. Kedden 18 órától, Szeretném, ha szeretnének!

( A 2019.01.08-i adás ismétlése )

2019-07-23 18 óra Jó dolgom van, nem tagadom. Ezeket a meleg kánikulai napokat nem Budapesten töltöm, így új műsort sem tudok készíteni. Képzeljenek el egy helyet az ország közepén, egy falu közepén, (körben az összes házban van erős, hasító internet) ahová nem tudnak hálózatot kiépíteni. Átok és áldás egyszerre. Az Önök szempontjából – remélem – átok, az én szempontomból áldás. A nyugalom szigete. Egy olyan ismétlést választottam, amelyikben egy nekem újonnan felfedezett, megszeretett költő verseit hallhatják.
Decemberben jelent meg a Magvető kiadó gondozásában Petri György Összegyűjtött versek című kötete. Szinte ezzel egyidőben, a Gryllus Kiadó megjelentette Petri György, Vallai Péter által elmondott verseit. Petri hosszú évekig a hajdani kultúrpolitika tiltott kategóriájába tartozott és Vallai Péter vállalta – kockáztatva karrierjét és egzisztenciáját – hogy ezeket a verseket terjessze.
A mostani felvételek már legálisak, már a 90-es években készültek. 
A lemez borítóján az utolsó bekezdés így szól: „Ez a kiadás utólagos főhajtás.”
Ehhez a főhajtáshoz szeretnék még kalapot is emelni. Ebben segítségemre lesz vendégem, Valcz Péter, aki nem más, mint Vallai Péter fia. Saját jogon színész és rendező.Töltsenek velünk egy órát, ismerjék meg Petri György költészetét, Vallai Péter elhivatottságát, barátságukat a verseken és egy fiatalember emlékein keresztül. Kedden 18 órától Szeretném, ha szeretnének.

( A 2018.12.11-i adás ismétlése )

2019-07-16 18 óra Vegyes érzelmek bombáztak az elmúlt két hétben, amióta nem készítettem új műsort. Egyrészt elkeserítő dolgok történnek a világban és saját országunkban, ahol egyre csak fogy a levegő körülöttünk. Másrészt személyes találkozások, élmények kapcsolatok újra és újra megerősítenek, hogy az emberek jók, kedvesek és segítőkészek. Talán ezek segítenek át a mindennapi bosszúságokon, ezekből lehet meríteni energiát, reményt, még akár ihletet is. Ott volt például az a szlovén házaspár, aki a 35 fokban 2 kilométerre a házuktól fáradtan egy hosszú biciklizésből hazatérve, megálltak és félredobva a frissítő zuhany, a finom ebéd, a kellemes délutáni siesta lehetőségét, az én bicikli defektemet orvosolták. Közben meghívtak egy kávéra/sörre, chips-re (mert ilyen melegben a sok izzadással sót veszítünk, szóval együnk belőle, ne szégyellősködjünk...), jeges vizet rendeltek a további útra nekünk, ránk tukmáltak egy pumpát (ezt már nem fogadtuk el)... Ezek után semmit nem engedtek kifizetni (hiszen ők vannak otthon, mi vendégek vagyunk, akik most segítségre szorultunk). Még ha az a szerencsétlen gumi újfent meg is adta magát 10 km múlva, kedvességük, segítőkészségük, önzetlenségük nem volt hiábavaló, mert a gumin kívül engem is javítottak. És én tartom magam, pedig azóta többezer kilómétert megtettem földön és levegőben. 
Szóval egy-egy ilyen élmény segít abban, hogy én is meg akarjam osztani a szépséget, bölcsességet, okosságot – jelen esetben verseket – és ne csak lila fejjel bosszankodjak. Így aztán kedden, a szokásos időben, 18 órakor találkozzunk, hiszen.... Szeretném, ha szeretnének.

2019-07-09 18 óra A múlt héten – a másik műsorom kapcsán – írtam egy előzetest, egy emléket „kútfejről”. Az a jófej akkor 17-18 éves volt. 
Az akkori motiváció a jófejség, a lelkesedés, a semmiből ki nem maradás volt. Most sokkal inkább az - reményeim szerint - hogy lesz, akinek örömet okoz a műsor, még akkor is, ha megint ismételek. 
Amikor a műsort készítettem, idő hiányában nem jártam be járatlan utakat, régebbi műsorokból válogattam, nekem valamiért különösen kedves verseket, más zenével, más szövegkörnyezetben. Ugye nem bánják? Hiszen egy jó verset akárhányszor hallgatunk, mindig más arcát mutatja, újra- és újra felfedezhetjük. Kedden 18 órakor Szeretném, ha szeretnének.

( A 2018.11.27-i adás ismétlése )

2019-07-02 18 óra Ha valakinek még kétségei lennének nagyon nyár van. Nagyon nyaralok. Itt hagyom ma estére egy régebbi műsorom ismétlését, amit télen begubózva épp úgy lehet hallgatni, mint nyáron a víz mellett punnyadva.

“Mosolygok, amikor dühös vagyok,
Csalok és hazudok.
Teszem, amit tennem kell,
S így boldogulok.
De tudom, mi a jó,
és tudom mi helytelen.
És meghalnék az igazságért,
A Titkos Életemben.”

 

Fiatalságom egyik meghatározója. Dalaira szerettem, dalaira szenvedtem, dalai és természetesen versei vezettek teenager korom vége felé. Az ő versein (is) tanultam angolul. Bele tudtam szeretni a hangjába. Most kedden ismét Leonard Cohen verseivel töltjük azt a csaknem egy órát.
18 órától Szeretném ha szeretnének! 

( A 2018.10.09-i adás ismétlése )

2019-06-25 18 óra Velem is beszélgetett Fodor János a Mr. vagy Mrs. Bézs (Miért nem Mrs. és Mr. Bézs? csak halkan kérdezem...) műsorában. Meghallgatható, de félek nem megismerhető a kérdezett, vagyis én. Elárulom, hogy nem a kérdező, hanem sokkal inkább az én hibám. Mert bennem maradnak, maradtak a válaszok. 

Azt gondoltam, hátha  verseken keresztül többet tudok megmutatni magamból. Ha sikerül. Versek zenék, ami én vagyok, voltam, szeretnék lenni, vagyok. Kíváncsiak? Én igen. Kedd 18 óráig kell csak várni. Remélem nem hiába. Mert – na most igazán különösen – szeretném, ha szeretnének.
 

2019-06-18 18 óra Este 18.órakor - ígéretemhez híven - folytatom a Kányádi Sándor emlékműsort. Apropója, hogy holnap lesz halálának első évfordulója. Mivel a második rész jelentősen rövidebb mint az első volt,…van,… lesz…., adta magát, hogy kiegészítsem olyan versekkel, amiket a költő maga mond el. Meg egy olyannnal, amit én - végre hódolhatok ennek az új szerelemnek is. Mi lenne, ha ezúttal is velem, a költővel, Bogdán Zsolttal és a Kaláka együttessel töltenék a késő délutánt?! Próbáljuk ki.

2019-06-11 18 óra Kányádi Sándor május 10-én lett volna 90 éves. Ebből az alkalomból a Vigadóban az 50 éves Kaláka együttes tartott egy irodalmi estet. Nagyon erős előadás jött létre, Bogdán Zsolt kolozsvári színész közreműködésével, aki amellett, hogy hihetetlen szuggesztíven mondja a verseket, mindezt pont azzal a kis ízeséggel, ahogy Sándor bácsi - mert így hívtuk - is beszélt. A kétrészes műsort - amit egyébként Kőváry Katalin rendezett - kicsit megbontottam, szétboncoltam - csak annyira, hogy a rádióban is élvezhető legyen és beleférjen a műsor időkorlátai közé. Kedden 18 órakor szeretném, ha szeretnének.

2019-06-04 18 óra 

A boldogság, az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat, és sose faggat.

Az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába -
a bánat mindig sánta.

Nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon -
Az út alattam bársony!

(Zelk Zoltán: A boldogság…)

A mai műsorban megpróbálom elkapni a boldogság egy–egy pillanatát. És a boldogtalanságét.
Mert egy zsákban laknak.
A most kiválogatott versekre a pillanatok élvezete, vagy éppenséggel fájdalma jellemző. Milyen mérhetetlenül nehéz megállni, és tudatosan kiélvezni egy-egy igazán boldog pillanatot. Önök érték már tetten a boldogságot? Nem utólag, hanem ott, akkor… én egyetlen egyszer az életemben. Amikor tudtam, hogy ilyen soha többet nem lesz, minden a helyen volt. És a féltem. Mert tudtam, ha nincs följebb…. Persze nap mint nap élek - és remélem - élünk meg boldog pillanatokat. Jó esetben. Ez a bézses dolog is egy kicsit olyan. És remélem, hogy sikerül adni is, ha nem is sokat, de pár jó percet. Szeretném ha szeretnének 18 órától, vagy – tudják – bármikor, velem.

( A 2018.09.11-i adás ismétlése )

2019-05-28 18 óra Meg szeretttem volna tudni - hivatalosan - miben rejlik a motíváció, mik a mozgatórugók. Hiúság? Önbecsülés? (hacsak a kettő nem ugyanaz) Siker? Nagy meglepetésemre a neten csak az üzleti életben való motiváltságra találtam megoldásokat. Pedig én magamra akartam húzni, rájönni, vajon miért ülök le hétről-hétre verseket válogatni, legyőzve kétségeimet, kishitűségemet. 

Pénz, haszon, meggyőződés, kötelességtudat, ezeket sorolják fel, mint a legfőbb inspiráló tényezőket, ebben a sorrendben. Pénz. Persze jó ha van, de hogy az motíválna? Semmi esetre sem a legfontosabb. Haszon. Ez már érdekesebb, mert haszon lehet az a boldogságérzet is, amit egy-egy dícsérő szó, levél, üzenet okoz. 

Meggyőződés. Nehezen megfogható fogalom. Politikai meggyőződés, esetleg önmagam fontosságáról, való meggyőződés Nem, ezek biztos nem. A versek kellenek, így egy versműsor is kell. Na ez meggyőződésem. És végül a kötelességtudat. Szerintem ez egy teher, ami jó ha van, de nem motívál, inkább erőszakosan rámtelepszik és nem enged el, amíg nem azt csinálom, amit kell. Egy szó mint száz,  nem lettem okosabb. Csinálom és boldog vagyok, ha sikerül egy jó műsort összekalapálni. És tessék az előző mondatban a varázsszó: Boldogság. Itt most megállok, a boldogság mibenlétét mindenki fejtse meg maga. Remélem egy picit, néha, hozzáadnak a versek, talán én is. Kedden. 18 órakor. Szeretném, ha szeretnének.

2019-05-21 18 óra “Vannak könyvek, melyeket “ki lehet olvasni”. Ha valaki végére ért egy szórakoztató úti regénynek, nyomban kihajítja a vonatablakon. Többé nincs rá szüksége. Mindent tud, amit ki akart belőle tudni. 
De némely könyv csakugyan kiolvashatatlan. Különösen az igaz versek azok……. Mennél inkább ismerkedünk velük, annál titokzatosabbak. Már tudjuk őket fejből is, de minden alkalommal, hogy elénk kerülnek új fényben ragyognak föl. Elolvassuk ezerszer, s legközelebb, ezeregyedszer, az Ezeregyéjszaka tündéri varázsát árasztják.” (Kosztolányi Dezső)
A mai – ha még nem is közeledik az ezeregyedik estéhez – egy lehet az afelé tartó úton. Varázslat lesz ezt ígérem. És – hogy el ne felejtsem – Szeretném, ha szeretné(ne)k!

 

2019-05-14 18 óra Meghívom Önöket hozzám. Kiülünk a teraszra. Egyetlen lámpa világít be az utcáról, de most, hogy kizöldültek a fák, a fénye csak átsejlik – mint ahogy a hold is éppen a felhők mögül -, izgalmasan világítja meg a leveleket. Mivel megint lehült az idő, inkább teával kínálom meg Önöket. És emlékezzünk hajdan volt nagy költőkre, meghallgatjuk a verseiket. Felolvasok néhány verset én is, amit mostanában írtak, hiszen fantasztikusan gazdag a mai magyar líra is. Nincs sok időnk, de a végén lehet, hogy el sem akarnak majd menni… Találkozzunk kedden, 18 órakor. Szeretném ha szeretnének.
 

2019-05-07 18 óra Az utóbbi egy évben, próbálok nem tudomást venni a politikáról. Becsukom a szemem, homokba dugom a fejem. De sajnos néha elő kell bújni levegőt venni…., ami egyre fogy. Ilyenkor bosszankodom, kétségbeesek, ideges leszek, gyorsan vissza a fejem homokba. Ám a hétvégén emlékeket idéztem fel, régi képeket nézegettem. Persze a családi képekkel előjön minden más emlék is, például most a 2000-2010 közötti időszaké… hogy éltünk, milyenek voltunk akkor? 
Bosszankodtunk, csóváltuk a fejünket, hümmögtünk. Akkor előre nem látásból, elpuhulva a belengetett “demokráciában”. Most is ezt tesszük, de most a reménytelenség és kilátástalanság miatt, mert ami most van, annak nem látni a végét és ez ijesztő. Tényleg “déja` vu” a mi korosztályunknak (bár gyerekként az a másik nem volt olyan félelmetes). És ehhez még egy nagy adag szomorúság is járul.
Talán a most beköszöntött tavaszi ősz borús hangulata, talán a tavaszi fáradtság vagy csupán a túlcsorduló pohár esete, de kifakadtam. Ezzel az érzelmi felindulással kezdődik a keddi műsor, 18 órakor. Mert Szeretném, ha szeretnének így is.


2019-04-30 18 óra Ma, április 30-án van az én édesanyám születésnapja, 89 éves. Bár ő soha nem ezt mondja, hanem azt, hogy: “Jaj Ágikám, nemsokára 90 éves leszek, ha megélem.” Ki gondolná, hogy még ennyi idősen is sietteti az időt.! Remélem meghallgatja ezt a műsort, hiszen neki és róla szól és minden anyának, hiszen a hétvégén anyáknapja lesz. Már megint egy ünnep velem, 18 órakor. Anyák és gyerekek tartsatok velem. Szeretném, ha szeretné…tek.

 

2019-04-23 18 óra 100.

Római számal: C, a 99 és 101 között található természetes szám. A kettes számrendszerben 1millió 1százezer 1száz alakban írható fel.

A periódusos rendszer 100. eleme a fermium, egy mesterségesen előállított radioaktív elem.

És ez a Szeretném ha szeretnének 100. műsora.

Valami  nagyot akartam, valami mást, valami különlegeset. De miért is? Csak mert egy kerek számhoz értem? Hát persze, hiszen sok ez. Hétről-hétre verseket keresni, olvasni, kiválasztani, összeállítani, bemutatni…. Most mégis úgy érzem, nem tudok jobbat kitalálni, mint egy újabb műsort, ami történetesen a 100., de lehetne akárhányadik. Kedden 18 órakor, Szeretném, ha szeretnének….századszor is.

2019-04-16 18 óra Velehalok – Ezt írtam egy kép alá, mert én is, mint oly sokan, ki akartam fejezni a fájdalmamat, a veszteségemet. Mert az enyém is. 

Arra gondoltam, hogy ha egy ilyen hatalmas, sziklaszilárdnak tűnő épület, mint a Notre Dame, kártyavárként pusztul el, akkor mi az ami örök, ami meg tud maradni? Mi az amit nem pusztít el tűz, víz, tornádó, zunami, láva.... 

Már nem akarok változtatni a holnapi (kedd 18óra) műsoron. Az élet sajnos – a legnagyobb rendező. Mert ott lesz középtájon egy vers, ami Párizsról szól. Egy vers és még sok másik, amit nem tud elpusztítani se tűz, se víz, se tornádó, se zunami, se láva.

2019-04-09 18 óra Ketten jönnek. 
Egyikőjüket ismerem szinte gyerekkorom óta. De csak a kamaszkor végén lettünk jóban. Azóta a barátomnak tartom. Éljük a magunk életét, évekig nem találkozunk, nem beszélünk, aztán amikor igen, ugyanott folytatjuk. Most is így történt, de most megálltunk egy pillanatra, mert megmutatta a verseit. 
Ismerem a másik vendéget is, de mégsem. Kicsit. Ő csinált a versekhez zenét. 
Vers és zene…. ahogy megszokhatták. Két vendég, ami viszont újdonság. Nekem is. Jancsó K. Zoltán (erről a K betűről megkérdezem, versen kívül) és Kovács Ferenc - Kovács Öcsi lesznek a Szeretném ha szeretnének vendégei kedden 18 órakor.

2019-04-02 18 óra Pilinszky János, egy antológiában így mutatta be: „Takács Zsuzsa kétségtelenül egyik legfrissebb és legígéretesebb megtestesítője annak az ’új hullámnak’, mely leváltja nemzedékemet…" – írta.
Hogy a váltás megtörtént-e nem tudom. Az viszont tény, hogy Takács Zsuzsa versei megragadnak, magukhoz szorítanak, hogy alig kapunk levegőt, majd elengednek, de nem úgy, hogy a földre essünk, hanem megerősödve, hogy
 nincs minden veszve. Mert bízunk a (Vak) Reményben.
Néhány napja adták át az idei Aegon díjat, melyet – gondolom kitalálták – Takács Zsuzsa kapott, a Vak Remény című verseskötetéért. Mi mást tehetne egy versműsor szerkesztője, minthogy megpróbálja – a lehetőségeihez mérten – bemutatni a költőt és verseit. Persze szinte lehetetlen 55 percbe sűrítve….de megpróbálom. A szokott időben, kedden 18 órakor, Szeretném,ha szeretnének.


2019-03-26 18 óra Van amikor nem megy. Ráfeszülök, nem lesz jobb, sőt. És amikor elengedem, ott van, minden kisímul, én is. 

Szép és idillikus kép, de most nem így történt. Semmi nem simult ki, ronda ráncos minden. De talán nem annyira ronda, talán ráncosan és fáradtan is szerethető. No nem a versek, vagy a zenék, azok mindig tökéletesek. 
Voltak már versek (hát persze!), voltak dalok, amiknek a szövege verssé formálódott. Voltak megzenésített versek. De – azt hiszem – olyan még nem volt, hogy vers és utána ugyanaz a vers elhangozzék dalban is. Vajon mit, mennyit, hogyan ad hozzá egy dallam egy zseniális vershez? 
Vajon kisimul-e minden? Akár a műsorvezető arca/lelke is? 
Én is kíváncsi vagyok. Kedden 18 óra után kiderül. De addig is (és utána is) Szeretném, ha szeretnének!

2019-03-19 18 óra 21 gramm. Két kékcinke súlya. Állítólag ennyi a léleké is. Nem szeretnék vitát generálni, igaz-e,vagy sem. Tegyük fel, hogy így van és képzeljük el hogy mi minden fér el ebben a 21 grammban. Minden érzésünk, gondolatunk, fájdalmunk, tudásunk, akaratunk, minden amitől mi, mi vagyunk. Vajon tetten érhetők-e ennek a 21 grammnak a rezdülései? Látható-e? Valakinek a szemébe nézve megláthatjuk-e a lelkét? Vagy egy vers milyen felfordulást tud okozni a lelkünkben? Mennyit nyom a 21 grammból? A súlya nem változik, csak a minősége. Hogy hogyan, vagy hogy mennyire? Próbálják ki, talán kiderül holnap 18 órakor, mert Szeretném, ha szeretnének.

2019-03-12 18 óra A Rádió Bézs instagram oldalán, márius 8-án, a Nemzetközi Nőnapon, néhányan a szerkesztőségből elmondtuk, miért jó nőnek lenni. Kaptunk virágot is – már aki – cserepest, vagy vágottat. Talán még vacsorázni is elvittek néhányunkat aznap. Ha nem, akkor – munka után – megfőztük a vacsorát, elmosogattunk, elpakoltunk, majd lefektettük a gyerket és beestünk az ágyba. Másnap már nem volt nőnap. Ennek ellenére én azt terveztem, hogy a Szeretném, ha szeretnének műsor, négy nappal később, kedden, mégis a nőkről fog szólni. Olyan költőkről és persze verseikről, akik történetesen nők.
Ezúttal egy vendéget hívtam a stúdióba magam mellé. Ő az én állandó puskám, segítségem, biztos hátterem. Persze nemcsak az enyém, hiszen két gyerekemet is tanította, segítette. Ő a „Tanárnőkérem”, Budai Éva tanárnő. A versek nagy része ezúttal az ő válogatása lesz.

2019-03-05 18 óra Bolondos tavaszi idő teszi próbára testünket, lelkünket. Naponta – vagy még inkább, naponta kétszer – frontok rohannak át az országon. Én meg próbálok ellenállni, tenni a dolgom, viszonylag egyenletesen. Próbálok. Talán – ez is a tavaszi elbizonytalanodás része – sikerült a holnapi műsort összeálmodni. Mert álmodozom, leginkább már az igazi tavaszról, a tavaszi szerelemről a természet felé, a külső és belső szépség felé, a megújulás felé. Nem tudom milyen verseket válogattam. Illetve azt tudom, de lehet, hogy – tavasziasan – szeleburdi módon fonódnak össze. Vagy nem. Már én sem tudom, izgalmas lesz. Holnap, kedden, 18 órakor minden kiderül. És persze most, méginkább szeretném, ha szeretnének

2019-02-26 18 óra Ülök a számítógép előtt, fejemben a napi politikai, munkahelyi, magánéleti események kavarognak. Előveszem a verseket, a zenéket, amiket a mai adásba válogattam. És úgy szűnik meg a valóság, hogy közben a versekben válaszokat kapok. A versek szolidárisak velem - vagy én velük – lelkesítenek, kifacsarnak, megmosolyogtatnak. Ma leginkább olyan költők verseit hallgathatják velem, akik vagy nagyon fiatalok vagy nagyon öregek, ismertek vagy kevésbé ismertek. Talán inkább kevésbé. Szeretném, ha megismernék őket (is). És persze megint nagyot merítettem és csupán egy válogatás kerülhetett a műsorba. 18 órakor – ha addig még nem – keressék meg a Rádió Bézst a honlapon és éljenek velem és a versekkel - csak egy órát

2019-02-19 18 óra Hétről-hétre előre elgondolom, miről szóljon a következő Szeretném, ha szeretnének műsor. Erre a hétre is gondoltam valamit. Aztán az élet - vagy inkább a halál lett a rendező. Mert a múlt héten, életének 80 évében meghalt Tandori Dezső költő, író, műfordító, esszéíró és ki tudja mi minden volt még. Hatalmas életművet hagyott maga után. És én tulajdonképpen a lehetetlenre vállalkoztam, amikor elhatároztam megpróbálom bemutatni. De egy barátom szerint nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Az más kérdés vajon sikerül-e, tudok-e bepillantást nyújtani költészetébe szűk egy órába sűrítve. Ha kíváncsiak, kedden 18 órakor hallgassanak meg, vagy bármikor, a hangtárból.

2019-02-12 18 óra Beleszeretni valamibe – vagy valakibe – lehet lassan,szinte észrevétlenül, vagy „coup de foudre”, villámcsapásszerüen. Én ez utóbbit tapasztaltam meg a francia zenei műsorommal. Persze vonzott, ezért is vágtam bele – ideiglenesen. Aztán jött a szerelem, és nem tudtam elengedni. Élvezkedtem a nyelvben, a nyelv által megszépített zenében. De be kellett látnom, hogy két olyan műsort csinálni, egy héten, ami minden pillanatomat leköti – szerelem ide vagy oda – hosszú távon nem működhet. El kell engedni az egyiket. Elengedtem. Egy kicsit, Félig. Sőt félig sem. Mert gyász szakaszát élve, azt gondoltam, hogy ez a holnapi/mai műsor – terápiás jelleggel – francia versekről fog szólni. Persze francia zenével. Aztán, tudjuk az idő gyógyír mindenre és azért kéthetente még találkozunk..... Látják! Ilyen a szerelem! Egészen másról írok, mint amiről kéne. Szóval holnap/ma 18 órától francia költők ismert és kevésbé ismert verseit hallgathatják, magyarul.

2019-02-05 18 óra Szeretem az izgalmakat. Szóval nekem most jó. Mert a mai műsor – szokásostól eltérően – utolsó pillanatban áll össze – ha összeáll. Műsor lesz, szerethető, szép versekkel. Hogy én mit tudok hozzáadni az majd kiderül, ha meghallgatnak ma 18 órakor. Mert Szerteném, ha szeretnének.

2019-01-29 18 óra Az ember kényszer alatt teljesít a legjobban. Mondják, én pedig remélem, hogy így van. Mert húztam, halogattam…. mert a szívemhez közel áll, nagyon közel, de az elmúlt pár hétben mindenhonnan Adyt lehetett hallani, Adyt lehetett olvasni, Ady jött szembe az utcán, az újságban, a számítógépben, megemlékezett róla már mindenki… ami természetesen nem baj, sőt. Csak engem frusztrál rettenetesen, hogy ezek után én még mit adhatok hozzá, mi újat mutathatok, hiszen nem vagyok irodalmár, magyar tanár sem, színész sem, sőt, arról sincs papirom, hogy szerkesztő volnék. Ilyen formán maradunk ketten lecsupaszítva: Ady, a verseivel és én, az érzéseimmel.
18 órakor Szeretném ha szeretnének.

2019-01-22 18 óra Cseh Tamás…. ma (január 22.) lenne 76 éves. Arra gondoltam, hogy ünnepelek vele. Sose tettük, bár fiatal korában ismertem. Nem nagyon, de egy társaságba jártunk, lehet ő nem is emlékezne - nekem nyílván könnyebb - …ebben persze az is benne van, hogy legtöbbször pont ő szórakoztatott minket előadásával.
Olyan műfajt teremtettek Bereményi Gézával, aki a dalok javarészének a szövegét írta, amit előtte senki
,. De most Cseh Tamásra emlékezünk, aki lassan 10 éve nincs velünk és talán maga sem gondolta, hogy amikor – a korszakra oly jellemzően – magyar dalokat kezdtek fabrikálni, történelmi lenyomatot készítenek. A 60-as, 70-es évek Budapest-jének utcáin sétálunk, kávéházaiban ülünk és anekdótázunk, lakásaiban szeretünk, a Balatonon, a mi egykori tengerünk mellett, nézzük a víztükröt.
A műsorban hallható dalokon egy generáció nőtt fel. Nehéz volt, egy kínkeserves éjszaka válogattam őket, kimetszve a szívemből kis darabokat, ahogy egyre szűkítettem, hogy mi férjen bele az egy órába.
Időutazássá vált a műsor. Ahogy hallgattam a dalokat, ahogy néztem őt, arra gondoltam, hogy de jó is volt fiatalnak lenni, hogy mennyire helyes, kedves srác volt Tamás, hogy milyen sokat adott nekünk, és hogy lehet a széllel szemben is menni, csak jól előre kell dőlni.
Kedden 18 órakor utazzanak, emlékezzenek és ünnepeljenek velünk!

2019-01-15 18 óra A mai Szeretném ha szeretnének műsorhoz nem kapcsolódnak nagy gondolatok. Hacsak nem az öröm, a bánat, az elmúlás, a hiány, a szerelem, a veszteség......Ahogy a verseket válogattam, ugyan nem ebben a sorrendben, de e fenti érzések sorra meglátogattak, hihetetlen intenzítással és most úgy érzem magam, mint egy kifacsart citrom. Csak remélem, hogy mostantól – amikor megpróbálom őket bemutatni – ugyanezek az érzések majd feltöltenek, lendületet adnak, megmelengetnek. Elsősorban Önöket/titeket. A szokásos időben 18 órakor hallható műsor az első magányos estémen született, szeptemberben. Egyedül, élőben a stúdióban....megint valami új volt. Érdekes lesz visszahallgatni. Nincs mese, együtt nevetünk, együtt sírunk.

( A 2018.09.04-i adás ismétlése )

2019-01-08 18 óra 2018 december utolsó hetében „talált meg” Tisza Kata „A legjobb hely a városban te vagy” című verses kötete. Az, hogy a könyv talált meg nem túlzás. Napok óta az elengedés körül forogtak a gondolataim, pedig igazán nem tulajdonítok nagy jelentőséget az ó évtől búcsúzásnak, az újévi fogadalmaknak. Egyáltalán a fogadalmaknak. Akkor inkább legyen elhatározás, de az bármikor, ha kell.
A könyv a gyász szakaszait dolgozza fel hat ciklusban.
Amit kedd este hallhatnak ebből,  egy – szokás szeint – szubjektív válogatás, a válogatás válogatása, ömlesztve, egymás után. Nekem segített, de nem a hagyományos értelemben. Segített, mert  dolgoztam, mert kibújtam a tépelődésből és a legfontosabb, rettenetesen élveztem az írásokat, amik az érzelmek minden szintjén támadnak, a sírástól a nevetésig. Kedden 18 órától, Szeretném, ha szeretnének!

2018-12-24 15 óra HÉTFŐ Szeretném, ha szeretnének - Karácsony - Liszkai Ágival

December 24-én mindenki a családja körében ünnepli a keresztény kultúra legnagyobb ünnepét. Jó esetben. Mert sokan vannak egyedül, és sokan vannak egyedül akinek még fedél sincs a fejük felett. Szinte folytatva - és így talán akár hagyományt teremtve - a tavalyi műsort, idén is hajléktalan költő verseit és írását mutatom be. Ezúttal egyetlen ember Leé József írta a verseket. A nemrégiben megjelent verseskötetéből válogattam. 
Aztán keresgéltem, hogyan lehetne ez egy közös munka, hogyan lehetne olyanokat is megszólaltatni, akik a rádióban az un. háttérmunkát végzik, mégis akik nélkül létezni sem tudnánk. Sajnos az ötlet nem az én fejemből pattant ki, de nem kellett sokat győzködni, örömmel vágtam bele. Azt gondolom, hogy ők is, a Rádió Bézs működésének biztosítói is, szívesen mondták el a verseket, sokszor túllépve önmaguk határain. Egy szó mint száz: a mai Szeretném ha szeretnének a MI közös ajándékunk. Fogadják szeretettel!

2018-12-18 18 óra Mikor, ha nem a karácsony előtti utolsó kedden ismételjem ezt az – amúgy augusztusi – műsort. Ezt írtam akkor: 
Amikor elhatároztam, hogy „istenes” verseket fogok a mai Szeretném, ha szeretnének műsorban bemutatni, próbáltam beszélgetni emberekkel, mit jelent nekik isten. Nos, van akinek megnyugvást, biztos háttért, van aki nem tudja elfogadni létezését, hiszen nincs rá bizonyíték. És van, aki holokauszt túlélő családban nőtt fel és a megnyugvást a buddhizmusban találta meg. 
Sokfélék vagyunk és sokféleképpen látunk dolgokat. Egy biztos, emlegeti mindenki úton, útfélen. Mérgesen, bosszankodva, hálával, szeretettel, átkozódva, imádattal. Van aki hiszi, hogy van, van aki nem. Aki nem hiszi, az is - sok esetben végső kétségbeesésként hozzá fordul. Aki hisz, az sem mindig biztos abban, hogy imája, kérése eljut-e hozzá.
Természetesen én sem tudom a választ, de persze én is gondolok erről valamit. Különösen olyankor, amikor azt olvasom, hogy valaki találkozott egy utcán élő emberrel, egy hajléktalannal, aki első látásra negatív, előítélettel teli gondolatokat ébresztett benne. De nem ragadt le ennél az érzésnél, mert nyitottsága, empátiája, kíváncsisága(?) továbblökte és lám, megismert egy embert. Nem tudom mi történt volna, ha egy részeg, ápolatlan, tanulatlan lett volna a kapu alatt ülő ember, de nem is ez az érdekes. Hanem az odafordulás, az „észrevevés”. Egy láthatatlan ember láthatóvá tétele. Ilyenkor azt gondolom, hogy Isten, hisszük vagy nem hisszük, bennünk is van.

( A 2018.08.28-i adás ismétlése. )

2018-12-11 18 óra Néhány hete jelent meg a Magvető kiadó gondozásában Petri György Összegyűjtött versek című kötete. Szinte ezzel egyidőben, a Gryllus Kiadó megjelentette Petri György, Vallai Péter által elmondott verseit. Petri hosszú évekig a hajdani kultúrpolitika tiltott kategóriájába tartozott és Vallai Péter vállalta – kockáztatva karrierjét és egzisztenciáját – hogy ezeket a verseket terjessze.
A mostani felvételek már legálisak, a 90-es években készültek. 
A lemez borítóján az utolsó bekezdés így szól: „Ez a kiadás utólagos főhajtás.”
Ehhez a főhajtáshoz szeretnék még kalapot is emelni. Ebben segítségemre lesz vendégem, Valcz Péter, aki nem más, mint Vallai Péter fia. Saját jogon színész és rendező.Töltsenek velünk egy órát, ismerjék meg Petri György költészetét, Vallai Péter elhivatottságát, barátságukat a verseken és egy fiatalember emlékein keresztül. Kedden 18 órától Szeretném, ha szeretnének

2018-12-04 18 óra Nem gondoltam volna a hétvégén, hogy ma új műsorral jelentkezem. De van az a költő, aki ki tud mozdítani. Tegnap volt 81 éve, hogy József Attila – minden idők legnagyobb költője – Szárszón a vonat elé ugrott, zuhant, eset... vita mind a mai napig. 
Egy műsor, ami róla szól. A verseiről. Nekem megunhatatlan. Remélem a hallgatóknak is. 
Ma 18 órakor Szeretném, ha szeretnének.

2018-11-27 18 óra Néhány hete – a másik műsorom kapcsán – írtam egy előzetest, egy emléket „kútfejről”. Az a jófej akkor 17-18 éves volt. 
Most, ugyanahhoz a jó pár évtizeddel ezelőtti elhatározáshoz, erőhöz kellett fordulnom, hogy kedden este 6 órakor egy új versműsort hallgathassanak. 
Az akkori motiváció a jófejség, a semmiből ki nem maradás volt. Most sokkal inkább az - reményeim szerint - hogy lesznek, akiknek örömet okoz. Mert ma már az „adni” fontosabb, mint a „kapni”. És nem gondolkozom azon, hogy mi lesz, lesz-e bármi cserébe. És örülni tudok más sikerének és más örömének is. 
Idő hiányában nem jártam be járatlan utakat, régebbi műsorokból válogattam, nekem valamiért különösen kedves verseket. Más zenével, más szövegkörnyezetben. Ugye nem bánják? Hiszen egy vers attól olyan amilyen, hogy akárhányszor hallgatjuk az élmény ugyanaz, vagy egyre jobb. De azért: Szeretném, ha szeretnének!

2018-11-20 18 óra Mérhetetlen a  fájdalom.  Mindannyiunké, akik ismertünk. A halál mindig nehezen elfogadható és méginkább az, ha fiatalon ér valakit.  Drága Luca, aki szeretted a verseket, neked, rád gondolva választottam József Attilát. Képtelen vagyok most új műsort készíteni, ezért ismételek a régiek közül. De majd egyszer neked is csinálok egyet, ígérem!

Egy nappal a költészet napja után, mi másról szólna egy versműsor, mint József Attiláról és persze a verseiről. Volt már, ma is van és egészen biztos vagyok benne, hogy lesz is. Megunhatatlan, szerethető, siratható, lélekemelő, porba lehúzó, és szárnyaló. Ige nélkül, ahogy ő írta a Klárisok című versét. 

Sok vers, kevés beszéd, közben szép zene. Hallgassuk együtt.

( A 2018.04.12-i adás ismétlése )

2018-11-13 18 óra Több mint másfél éve, hogy fejest ugrottam a Rádió Bézs lágy hullámaiba. Azóta is lubickolok, néha úszom, néha elragadnak a hullámok.
Nos, azóta több mint két évre ugrott az a másfél. A hullámok azóta is elragadnak néha, de van amikor lehúznak. Mint most, amikor inkább ismételek. 
Puskin születésének dátuma és egyben az orosz nyelv napja volt június 6-án. Amikor megláttam az első érzésem az elutasítás volt. Mert zsigerből utáltuk az oroszt, mert kötelező volt. Aztán eszembe jutottak az orosz írók és költők, talán az elsők között Puskin és az Anyegin. A műsor első felében az orosz irodalom legszebb romantikus verses regényének két levelét idézem fel….az egyiket mindenki fejből tudja, de legalábbis tudta, a másik pedig Anyegin válasza évekkel később. Túl későn. 
Természetesen a magyar költészet sem marad ki. A 20. század nagy költőinek verseit hallgathatjuk majd. Csodálatosan szomorú versek, lehet sírni. 
De ha elmerülünk a hullámokban vizes arcon nem látszik majd a könnycsepp. Velem tartanak?

( A 2018.06.12-i adás ismétlése )
 

2018-11-06 18 óra Egy hét pihenő után jelentkezem egy újabb műsorral. Egy hét alatt, ha akarom, sok mindent el lehet felejteni. Az ember csak pihen, kizárja a külvilágot. És mégsem. Mert erőszakosan beférkőzik a bőrünk alá, mert nem tudunk - bárhol is legyünk az országban - úgy végigmenni az utcán, hogy ne csapna arccul a szegénység, a méltánytalanság, a butítás. Nem tagadom, elsősorban ezek inspirálták a mai műsor alapját. Meg a november eleje, mert legyen bármilyen szép az idő, mégiscsak az elmúlás leng be finoman mindent. Nem leszek nagyon vidám. De cserébe remélem szépek lesznek a versek.
Hallgassanak ma – kedden – 18 órától élőben…. vagy ha nem akkor, bármikor a Rádió Bézs oldalán. Mert szeretném, ha szeretnének!

2018-10-30 18 óra Nyár eleje volt, pontosan emlékszem, amikor elirigyeltem Ráduly Margit Egyetlen dal című műsorát, egyetlen adás erejéig. Ezt írtam akkor:
Próbálják ki, mennyire lehetetlen kiválasztani egy verset a magyar irodalom páratlanul gazdag költeményei közül. Sokáig, hosszan, már-már reményvesztve keresgéltem. A szubjektív nehézségeket fokozta az az objektív tény is, hogy viszonylag sok, színvonalas előadásból és jó előadóktól legyen lehetőségem válogatni. Végül álmatlanul forgolódva egyik hajnalban jött a megvilágosodás. Persze hogy a Hajnali részegség! Most már azt gondolom, hogy Kosztolányi Dezső megrázóan szép versénél jobbat nem találhattam volna. Egyébként 2010-ben a 12 legszebb magyar vers közé is beválogatták. 
A műsor alcíme: Egyetlen vers
hallgassák meg ismét, mert szeretném, ha szeretnék, ezúttal ezt az egyetlen verset.

( A 2018.07.03-i adás ismétlése )

2018-10-16 18 óra Ha címet kéne – csak – adni a mai műsornak, akkor mindenképpen Zárókő lenne az. De nem ez a cél egy előzeteseben. 
Volt egyszer egy 1987-es Szép versek kötet. (Minden évben volt, de a mi számunkra most ez a fontos.) Sumonyi Papp Zoltán elővette, leporolta és döbbenten tapasztalta, hogy mennyien nincsenek már velünk, az ott megjelent versek írói közül. 
Van még egy szomorú apropója is ennek a mai műsornak. A zárókő. 
Ha szeretné(tek) megtudni mi is ez a zárókő és szeretné(tek) meghallgatni a mai verseket, hallgassá(to)k ma (is) 18 órakor (vagy bármikor!) a Szeretném ha szeretnének műsort.
Vendégem ma, Sumonyi Papp Zoltán. És természetesen a költők.

2018-10-09 18 óra “Mosolygok, amikor dühös vagyok,
Csalok és hazudok.
Teszem, amit tennem kell,
S így boldogulok.
De tudom, mi a jó,
és tudom mi helytelen.
És meghalnék az igazságért,
A Titkos Életemben.”

Fiatalságom egyik meghatározója. Dalaira szerettem, dalaira szenvedtem, dalai és természetesen versei vezettek teenager korom vége felé. Az ő versein (is) tanultam angolul. Bele tudtam szeretni a hangjába. Ma Leonard Cohen verseivel töltjük azt a csaknem egy órát.

18 órától Szeretném ha szeretnének! (Vagy tudják bármikor később!)

2018-10-02 18 óra
 Húztam az időt....nem, rosszul fogalmazok húzom... folyamatosan, de hiába, ma már októbert írunk. Azt reméltem, ha nem veszek tudomást róla, nem lesz. De lett. Így hát szembe kell nézzek vele: Ősz, elmúlás, lemondás, öregedés és ami kéz a kézben jár mindezzel: bánat, búskomorság, elveszettség, tesze-toszaság..... ilyen vidám gondolatok közt telt a hétvégém.

Szóval a mulandóság. Mennyire borús szó. Használhatnánk inkább a változás szót. Mert az valamit előrevetít, valami újat.
A mai műsorba olyan verseket kerestem, amik a fent említett hangulatot hozzák. DE! Annyira szépek, annyira varázslatosak, annyira szívhez szólók, hogy a mérleg serpenyője mégis az öröm, az emelkedettség és a jó érzés felé hajlik. Ezzel kényeztetem magam. Magunk.
Ne sajnálják az időt, ne bánkódjanak a rövid nappalokon. Hallgassanak szép verseket, 18 órától élőben vagy bármikor. Szeretném,ha szeretnének!

2018-09-25 18 óra Tegnap este arra gondoltam, hogy a vágyról fogom írni a mai műsorajánlót. Hiszen behálózza mindennapjainkat/mindennapjaimat, állandóan vágyunk/vágyok valamire, valakire. Aztán éjszaka, tele a nap élményével, gondolataival – a telihold sem segített – éberen forgolódva,háromnegyed háromkor azt mondtam: Nem vágyom semmire! Aludni szeretnék! És rájöttem mi az elengedés és elindultam a Teljesség felé...... (Jó, ez egy kicsit nagyképű, de sikerült elaludni.)

„Lámpád vagyok, ha látsz engem.

Ajtód vagyok, ha zörgetsz rajtam.”

Ha tudod ki írta ezeket a sorokat, azért, ha nem, akkor pedig azért – és vágysz is megtudni - hallgasd meg ma 18 órakor – vagy később bármikor – a Szeretném ha szeretnének verseit. Szerintem szeretnéd!

2018-09-18 18 óra Sosem bírtam az egyhangúságot. Időről-időre változtatnom kell, ki kell lépnem a komfortzónámból. Így történt, hogy a következő Szeretném ha szeretnének műsorba egy vendéget hívtam. A vendég nevére felkaphatják a fejüket, s mondhatják: Ugyan, könnyű dolgod lesz, hiszen ő simán elviszi a show-t. Igen, ez így van. De ezúttal nem magáról fog beszélni, kifejezetten nehezített terepen kell helytállnia. Őt is kimozdítom a komfortzónájából. Kedden 18. 09.18.18 órakor, lépjenek velünk.

2018-09-11 18 óra A boldogság, az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat, és sose faggat.

Az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába -
a bánat mindig sánta.

Nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon -
Az út alattam bársony!

(Zelk Zoltán: A boldogság…)


A mai műsorban megpróbálom elkapni a boldogság egy–egy pillanatát. És a boldogtalanságét.
Mert egy zsákban laknak.
A most kiválogatott versekre a pillanatok élvezete, vagy éppenséggel fájdalma jellemző. Milyen mérhetetlenül nehéz megállni, és tudatosan kiélvezni egy-egy igazán boldog pillanatot. Önök érték már tetten a boldogságot? Nem utólag, hanem ott, akkor… én egyetlen egyszer az életemben. Amikor tudtam, hogy ilyen soha többet nem lesz, minden a helyen volt. És a féltem. Mert tudtam, ha nincs följebb…. Persze nap mint nap élek - és remélem - élünk meg boldog pillanatokat. Jó esetben. Ez a bézses dolog is egy kicsit olyan. És remélem, hogy sikerül adni is, ha nem is sokat, de pár jó percet. Szeretném ha szeretnének 18 órától, vagy – tudják – bármikor, velem.

2018-09-04 18 óra A mai Szeretném ha szeretnének műsorhoz nem kapcsolódnak nagy gondolatok. Hacsak nem az elmúlás, a hiány, a szerelem, a veszteség......Ahogy a verseket válogattam, ugyan nem ebben a sorrendben, de e fenti érzések sorra meglátogattak, hihetetlen intenzítással és most úgy érzem magam, mint egy kifacsart citrom. Csak remélem, hogy mostantól – amikor megpróbálom őket bemutatni – ugyanezek az érzések majd feltöltenek, lendületet adnak, megmelengetnek. Elsősorban Önöket/titeket. A mai műsor új időpontban, 18 órakor jelentkezik, élőben, egyedül leszek a stúdióban....megint valami új. Nincs mese, együtt nevetünk, együtt sírunk. 

2018-08-28 14 óra Amikor elhatároztam, hogy „istenes” verseket fogok a mai Szeretném, ha szeretnének műsorban bemutatni, próbáltam beszélgetni emberekkel, mit jelent nekik isten. Nos, van akinek megnyugvást, biztos háttért, van aki nem tudja elfogadni létezését, hiszen nincs rá bizonyíték. És van, aki holokauszt túlélő családban nőtt fel és a megnyugvást a buddhizmusban találta meg. 
Sokfélék vagyunk és sokféleképpen látunk dolgokat. Egy biztos, emlegeti mindenki úton, útfélen. Mérgesen, bosszankodva, hálával, szeretettel, átkozódva, imádattal. Van aki hiszi, hogy van, van aki nem. Aki nem hiszi, az is - sok esetben végső kétségbeesésként hozzá fordul. Aki hisz, az sem mindig biztos abban, hogy imája, kérése eljut-e hozzá.
Természetesen én sem tudom a választ, de persze én is gondolok erről valamit. Különösen olyankor, amikor azt olvasom, hogy valaki találkozott egy utcán élő emberrel, egy hajléktalannal, aki első látásra negatív, előítélettel teli gondolatokat ébresztett benne. De nem ragadt le ennél az érzésnél, mert nyitottsága, empátiája, kíváncsisága(?) továbblökte és lám, megismert egy embert. Nem tudom mi történt volna, ha egy részeg, ápolatlan, tanulatlan lett volna a kapu alatt ülő ember, de nem is ez az érdekes. Hanem az odafordulás, az „észrevevés”. Egy láthatatlan ember láthatóvá tétele. Ilyenkor azt gondolom, hogy Isten, hisszük vagy nem hisszük bennünk is van.

2018-08-21 14 óra Hurrá itt a tavasz! Mi még nem tudjuk, mert hideg van, meg pár napja még a hó is esett, de a madarak érzik, hangoasak reggel, délben, este. 

Így történt, hogy a mai műsorra megpróbáltam a tavasz, a vidámség, a szerelem témában válogatni. Na jó, még egy kicsit visszahúz a tél, egy-két vers erejéig, de senki ne csüggedjen. Aminek jönni kell, az jönni fog.

( A 2018.03.22-i adás ismétlése )

2018-08-14 14 óra A hiány nem pótolható. Lassan csitul a fájdalom. Idővel a szép emlékek maradnak meg, de ő maga soha nem lesz pótolható. Ha van időd megszerethetsz mást, egy másikat, de nem pótlék lesz. Más lesz. Ma reggel örökre el kellett köszönnöm ’A’ kutyámtól. Veszteség, fáj. És milyen nagy rendező az élet: a mai műsorban két ember szerelmét próbálom bemutatni, versek, idézetek, levelek segítségével. Latinovits és Ruttkai. Két legendás színész, egy legendás szerelem, egy kegyetlen veszteség Ruttkainak, és mindkettő veszteség nekünk. Pótolhatatlanok. 

( A 2018.04.26-i adás ismétlése )

2018-08-07 14 óra Vannak dolgok, amiket nagyon szeretnék tudni. Pédául: Miért és főleg hogyan dorombol egy macska, meg hogy miért rohan az idő nyáron és vánszorog télen? Hirtelen ez a kettő jutott eszembe….. Főleg a nyár-tél kérdés. Mert nyáron kisimulnak a tél során felgyülemlett ráncok, nem, vagy csak nagyon ritkán nézem az órát, későn fekszem és későn kelek és egy szülői értekezletre sem kell mennem. Szóval csodálatos minden……csakhogy a fejemben ott motoszkálnak a versek. Nos, amikor ez a motoszka meg is szólal, nehezen bírok magammal. Így történt, hogy a sok nyári ismétlés után és előtt, ezen a héten egy új műsort készítettem. Kicsit rendhagyó módon - bár volt már ilyen - a dalok szövegét versesítem. Ezúttal vegyesen válogattam, olyan dalok/versek között, amik megtaláltak a nyár folyamán. Két olyan vers/dal is lesz, amit “igazi” költők írtak. Remélem értik az “igazi” szó jelentését ebben az esetben.

2018-07-31 14 óra Juhász Gyula  a magyar költészet egyik legkiválóbbja. A műsorban olyan, kevésbé ismert versei is felhangzanak mint pl. Himnusz az emberhez, Testamentom. És persze a szerelmes költészet gyöngyszemei, mint Milyen volt szőkesége vagy a Szerelem.

( A 2017.04.06-i adás ismétlése )

2018-07-24 14 óra Ady! Régi adósság. Nem is tudom, hogy bírtam ki ilyen sokáig. A világpolgár, a költő, a publicista, a szerelmes, kegyetlen és érzéki. Feltehetően fizikailag nem túl vonzó, mégis nők olvadoznak személyíségétől. 

Két nagy szerelem: Az egyik szenvedélyes, testi szerelem, Léda mellett. Verseiben is megjelenítette, az egyházi és hivatalos körök felháborodását kiváltva, de a szemérmes, romantikus magyar versekhez szokott olvasóközönséget lenyűgözte az új, merész hang.

A másik, a házasság, persze nem ment könnyen. A szenvedéllyel már leszámolt a költő. Halk, csöndes érzés volt, nagy kíváncsiság, kicsi apai szeretet. A fiatal Csinszka élvezettel vállalta Ady feleségeként a kivételes nehéz feladatot.Betegápoló volt, harcolt a borosüvegek ellen. Tűrte cívódását, ingerültségét, kirohanásait. Nem mozdult férje mellől.

( A 2017.06.01-i adás ismétlése )

2018-07-17 14 óra A mai műsor a tavasz jegyében telik majd. Versek, dalok, zenék érzések....Dsida JenőÁprily LajosBabits Mihály, Juhász GyulaVárnai ZseniNemes Nagy Ágnes....Caro Emerald, Chopin, Beatles, Smetana...és még sokan mások.Egy-két dal és elejéig megemlékezem a Down szindróma világnapjáról is. Én szeretem és szeretném ha szeretné(ne)k!

( A 2017.03.29-i adás ismétlése )

2018-07-10 14 óra 87 éves a ma élő legnagyobb költőnk.  Kányádi Sándor verseit hallgathatjuk ebben a műsorban, prózában és dalban.

( A 2017.05.11-i adás ismétlése )

2018-07-03 14 óra Elirigyeltem Ráduly Margit Egyetlen dal című műsorát, egyetlen adás erejéig, így ma kedden, a Szeretném ha szeretnének alcíme: Egyetlen vers

Próbálják ki, mennyire lehetetlen kiválasztani egy verset a magyar irodalom páratlanul gazdag költeményei közül. Sokáig, hosszan, már-már reményvesztve keresgéltem. A szubjektív nehézségeket fokozta az az objektív tény is, hogy, fontos volt, hogy viszonylag sok színvonalas előadásból és jó előadóktól legyen lehetőségem válogatni. Végül álmatlanul forgolódva egyik hajnalban jött a megvilágosodás. Persze hogy a Hajnali részegség! Most már azt gondolom, hogy Kosztolányi Dezső megrázóan szép versénél jobbat nem találhattam volna. Egyébként 2010-ben a 12 legszebb magyar vers közé is beválogatták. Ma délután, 14 órától szeretném, ha szeretnék, ezúttal ezt az egyetlen verset.

2018-06-26 14 óra
2018-06-26 15 óra Csaknem fél órája próbálok előzetest írni....írok, törlök, írok, törlök.... hiányzik. Persze csak a tudat, hiszen évente ha egyszer, kétszer találkoztunk. De a tudat, hogy már egyszer sem?! Kedden 14 órakor hallgassák meg Sándor bácsit, Kányádi Sándort. Ezúttal velem lesz a stúdióban Szabó T. Anna, Sumonyi Papp Zoltán költő, Gryllus Vilmos zenész. És velünk lesznek a versei. Remélem.

2018-06-19 14 óra Ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha a Rádió Bézsben nem csupa fantasztikus ember dolgozna a háttérben (is). De szerencsére ők vannak, így lett új műsor is. Így aztán hiába fogtam padlót, reggelre minden szépen kisimult. És most meg tudok állni és körülnézni, mint ahogy Szabó T. Anna javasolja a mai műsorban elhangzó versében. Tegyék ezt Önök is, álljanak meg egy órára, hallgassák a verseket amiket a mai műsorba én megálmodtam. 

( A 2018.05.03-i adás ismétlése )

2018-06-12 14 óra Immár második alkalom, hogy 14 órától, új időpontban hallgathatják a Szeretném ha szeretnének versműsoromat. 

Több mint másfél éve, hogy fejest ugrottam a Rádió Bézs lágy hullámaiba. Azóta is lubickolok, néha úszom, néha elragadnak a hullámok, mint például ma, hiszen hosszú idő után a ma ismét élő műsor lesz. De a lényeg, hogy ki nem jönnék ebből a vízből. 
Puskin születésének dátuma és egyben az orosz nyelv napja volt június 6-án. Amikor megláttam az első érzésem az elutasítás volt. Mert zsigerből utáltuk az oroszt, mert kötelező volt. Aztán eszembe jutottak az orosz írók és költők, talán az elsők között Puskin és az Anyegin. A műsor első felében az orosz irodalom legszebb romantikus verses regényének két levelét idézem fel….az egyiket mindenki fejből tudja, de legalábbis tudta, a másik pedig Anyegin válasza évekkel később. Túl későn. Még két másik orosz költő műve is elhangzik. 
Természetesen a magyar költészet sem marad ki. A 20. század nagy költőinek verseit hallgathatjuk majd. Csodálatosan szomorú versek, lehet sírni. 
De ha elmerülünk a hullámokban vizes arcon nem látszik majd a könnycsepp. Velem tartanak?

2018-06-05 14 óra Nagy nap ez a mai, hiszen ünnepelünk: 3 éves a Rádió Bézs. Ha ünnepelünk, énekelünk. A mai műsorban nagy költők versei ezúttal énekelt formában hangzanak el. Ettől természetesen nem kapunk kevesebbet, sőt! Hiszen a dalokban benne van az előadók egyénisége, érzékenysége is.

A mai adás – éppen a születésnap apropóján – felvételről hangzik el. Én énekeltem, ülve táncoltam, élveztem a műsor felvételét.
Mielőtt elfelejteném: egy vers (féle) azért prózában is elhangzik az adás elején. Miért versféle? És miért a kiemelt szerep? Ez a születésnaposnak is meglepetés.

( A 2018.02.01-i adás ismétlése )

2018-05-31 18 óra Nemrégiben Erdélyben, többek között Kolozsváron jártam. Utoljára 40 évvel ezelőtt. Bár dolgozni mentem, volt egy délelőtt, amit szabadon töltöttem, és ellátogattam a Házsongárdi temetőbe. Nem vagyok csökött temető látogató, de a város belvárosában a temető gyönyörű szép fekvése hívogatott. Hamár ott vagyok, hamár a vers, a versek, felkerestem Aletta van der Mael és férje Apáczai Csere János sírját – pont olyan, mint minden sírkő – Dsida Jenőét, amire egy sírfeliratot, egy verset véstek. És itt található Szilágyi Domokos és első felesége Hervay Gizella és fiúk sírja is. A műsor első felében rájuk emlékezem, verseikkel, írásaikkal.

Aztán egy ugrás az itthoni és mégegy a jelenkori költőkhöz. Ezen a héten utoljára még csütörtökön 18 órakor várom Önöket, szeressük együtt a verseket.

2018-05-24 18 óra Nőnek születünk. Nőként nevelnek bennünket. Nőnek érezzük magunkat. Nőként viselkedünk. Mindeközben pedig számos elvárásnak és szerepnek igyekszünk megfelelni, melyek egy részétől a boldogság megélését reméljük.

A mai Szeretném, ha szeretnének megpróbál belelátni a nők fejébe… olyan költők versein keresztül, akik történetesen nők. A feladat nem egyszerű: Megérteni minket, nőket. Hallgassanak ma is 18 órától.

( A 2018.03.08-i adás ismétlése )

2018-05-17 18 óra Huszonegynéhány éves koromban többször és többen is mondták, hogy mennyire hasonlítok ’a’ Dusánhoz. Ilyen információval nem nagyon lehet mit kezdeni. Én sem tudtam. Ez most jó? Dicséret? Hiszen ő férfi, én meg ugye nem... Persze most már tudom, hogy ez – esetleg – csupán tény (volt). És tény, hogy ha volt is hasonlóság, az mindenképpen kimerült a külsőségben. Na ehhez már mindenképpen tudok pontos érzelmet rendelni: sajnálom. Hiszen korunk egyik legtehetségesebb, legtermékenyebb dalszöveg írója. Íme itt vagyunk megint a megkerülhetetlen dilemmával: dalszöveg vagy vers? Mitől ez vagy az? A mai műsorban a több mint 500 alkotásból kellett válogatnom. Egyáltalán nem biztos, hogy pont ezeket kell bemutatni... vagy inkább megfordítom: valamiért ezek a versek, dalok jöttek felém. Szép lesz ma is. 

( A 2018.02.22-i adás ismétlése )

2018-05-10 18 óra A Brazilok című film indította el azokat a gondolatokat amelyek a mai Szeretném ha szeretnének műsorhoz vezettek. Mert egy nagyon szerethető film. Nem hazudik el semmit a mai – és tegnapi és holnapi – magyar valóságból, nem próbálja erővel megváltoztatni a nézői előítéletet, hanem egyszerűen csak szerethető és esendő emberekként mutatja be a cigányokat.

Valószínűleg mindenkinek vannak elképzelései arról, hogyan is néz ki egy mai magyar falu romák lakta része - ahogy mondani szokás: a cigánysor -, de alkalmasint nincsenek sokan, akik a saját szemükkel is látták már.Az itt élő emberek a kilátástalan nyomorba születnek bele.

Bari Károly: Cigánysor

Vályogcsomók közt rejtező
tűztől visszaretten a nyugalom:
világgá ment a rózsafából faragott
hegedű, halál fekete hajú asszonyok
hasították meg érte arcukat,
hűtlen éjszakáikért levágott
mellükkel csillagot égettek
az ég homlokára, éjfélórában
sárkányok toporzékoltak
az éneklő piros vidéken,
szél hordozta a fellegeket
patyolat-ingeit, zúgtak
villámló szárnyakkal a varjak,
elbitangolt lovak hátán kesergett a hold
rózsafából faragott hegedű, elmúlással
hátba szúrt énekeiddel hova mentél?
putrik ablakaiban visszatérésed virrasztják
a gyertyák, nyurga szelek korbácsolják
emlékre a fákat: nem lehet elfelejteni,
ki dalba fullasztotta szívét!
Ma este 18 órától Bari Károly verseit hallgathatják.

2018-05-03 18 óra Ez a műsor nem jöhetett volna létre, ha a Rádió Bézsben nem csupa fantasztikus ember dolgozna a háttérben (is). De szerencsére ők vannak, így lett új műsor is. Így aztán hiába fogtam padlót, reggelre minden szépen kisimult. És most meg tudok állni és körülnézni, mint ahogy Szabó T. Anna javasolja a mai műsorban elhangzó versében. Tegyék ezt Önök is, álljanak meg egy órára, hallgassák a verseket amiket a mai műsorba én megálmodtam. Ma este 18 órától Szeretném.....

2018-04-26 18 óra A hiány nem pótolható. Lassan csitul a fájdalom. Idővel a szép emlékek maradnak meg, de ő maga soha nem lesz pótolható. Ha van időd megszerethetsz mást, egy másikat, de nem pótlék lesz. Más lesz. Ma reggel örökre el kellett köszönnöm ’A’ kutyámtól. Veszteség, fáj. És milyen nagy rendező az élet: a mai műsorban két ember szerelmét próbálom bemutatni, versek, idézetek, levelek segítségével. Latinovits és Ruttkai. Két legendás színész, egy legendás szerelem, egy kegyetlen veszteség Ruttkainak, és mindkettő veszteség nekünk. Pótolhatatlanok. Csütörtökön 18 órától Szeretném ha szeretnének.

2018-04-19 18 óra A mai Szeretném ha szeretnének első felében Illyés Gyula és Szép Ernő, ma is aktuális, nem túl vidám, ám de annál szebb versét hallhatják. A második felét az örök aktualitás a szerelem, szeretet témájában íródott kortárs versek töltik ki. Gergely Ágnes, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Ádám, Pethes Mária verseit ismerhetik meg, hiszen tavasz - mit tavasz – szinte nyár van. Este 18 órától hallgassanak verseket.

2018-04-12 18 óra Egy nappal a költészet napja után, mi másról szólna egy versműsor, mint József Attiláról és persze a verseiről. Volt már, ma is van és egészen biztos vagyok benne, hogy lesz is. Megunhatatlan, szerethető, siratható, lélekemelő, porba lehúzó, és szárnyaló. Ige nélkül, ahogy ő írta a Klárisok című versét. 
Sok vers, kevés beszéd, közben szép zene. Hallgassák ma velem élőben 18 órától, Szeretném ha szeretnének. Ha éppen nem érnek rá, bármikor a Hangtárból.

2018-04-05 18 óra Rendkívüli adás és én rendkívül izgulok. Szepesi Attila 2017. március 30-án halt meg. Halálának első évfordulója adta az apropót, hogy egy műsort szenteljünk neki, költészetének. Ezúttal vendégeim is lesznek Benda László, aki édestestvére a költőnek. Hogy mágis miért Benda? Azt majd ő elmeséli. Másik vendég pedig Száraz Miklós György, Szepesi Attila jó barátja. Velük és természetesen versekkel próbálom megismertetni Önöket ezzel a nem mindennapi költészettel, amiben a népiesség, az archaikusság, a humor és a középkoriság is megtalálható. Töltsenek velünk és a versekkel egy órát, ma 18 órakor. 

2018-03-29 18 óra Agyonhallgatták a kommunizmusban. A rendszerváltás után rázúdult a magyar irodalomra, elsősorban regényei által. Versei közül kettőt jól ismernek, a többit talán kevésbé. Pedig verseiben sokkal őszintébb, kitárulkozóbb volt, mint a prózai műveiben. Márai Sándor lesz ma - képletesen - a vendégem.

( A 2017.10.05-ia adás ismétlése )

2018-03-22 18 óra Hurrá itt a tavasz! Mi még nem tudjuk, mert hideg van, meg pár napja még a hó is esett, de a madarak érzik, hangoasak reggel, délben, este. 

Így történt, hogy a mai műsorra megpróbáltam a tavasz, a vidámség, a szerelem témában válogatni. Na jó, még egy kicsit visszahúz a tél, egy-két vers erejéig, de senki ne csüggedjen. Aminek jönni kell, az jönni fog.

2018-03-15 18 óra ( A 2017.03.15-i adás ismétlése )

2018-03-08 18 óra Nőnek születünk. Nőként nevelnek bennünket. Nőnek érezzük magunkat. Nőként viselkedünk. Mindeközben pedig számos elvárásnak és szerepnek igyekszünk megfelelni, melyek egy részétől a boldogság megélését reméljük.

A mai Szeretném, ha szeretnének megpróbál belelátni a nők fejébe… olyan költők versein keresztül, akik történetesen nők. A feladat nem egyszerű: Megérteni minket, nőket. Hallgassanak ma is 18 órától.

2018-03-01 18 óra Szoktak/szoktatok álmodni? Emlékeznek/emlékeztek az álmokra? Egy álomban bármi megtörténhet. A költők álmában még annál is több. Ma este 18 órától Szeretném, ha szeretnének és álmodjanak/álmodjatok velem!

2018-02-22 18 óra Huszonegynéhány éves koromban többször és többen is mondták, hogy mennyire hasonlítok ’a’ Dusánhoz. Ilyen információval nem nagyon lehet mit kezdeni. Én sem tudtam. Ez most jó? Dicséret? Hiszen ő férfi, én meg ugye nem... Persze most már tudom, hogy ez – esetleg – csupán tény (volt). És tény, hogy ha volt is hasonlóság, az mindenképpen kimerült a külsőségben. Na ehhez már mindenképpen tudok pontos érzelmet rendelni: sajnálom. Hiszen korunk egyik legtehetségesebb, legtermékenyebb dalszöveg írója. Íme itt vagyunk megint a megkerülhetetlen dilemmával: dalszöveg vagy vers? Mitől ez vagy az? A mai műsorban a több mint 500 alkotásból kellett válogatnom. Egyáltalán nem biztos, hogy pont ezeket kell bemutatni... vagy inkább megfordítom: valamiért ezek a versek, dalok jöttek felém. Szép lesz ma is. Szeretném ha szeretnének, ma, csütörtökön, 18 órától. 

2018-02-15 18 óra Az ókori görögök szerint ötféle személyek közötti szeretet létezik. Én huszonvalahányat számoltam össze. Néhányat megvizsgálunk közelebbről. Természetesen versek segítségével.
"Ha pedig szeretet nincs bennem: alkalom
Adódjék emberként s angyalmód szólanom; -
Csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom!"

(Sumonyi Zoltán: Pál apostol) Ma délután/este (kinek mi) 18 órától Szeretném, ha szeretnének.

( A 2017.11.23-i adás ismétlése )

 

2018-02-08 18 óra Egy hihetetlenül fiatal, - na jó, fiatalos – 81 éves költőt választottam ma estére: Baranyi Ferenccel és verseivel ismerkedhetünk. Elámulok energikusságától, lendületétől, gyöngédségétől és az ezekből fakadó verseitől. Buzdít és átkarol, haragszik és simogat. 
Ma 18 órától hallgassák meg hogyan.

 

2018-02-01 18 óra Nagy nap ez a mai, hiszen ünnepelünk: 3 éves a Rádió Bézs. Ha ünnepelünk, énekelünk. A mai műsorban nagy költők versei ezúttal énekelt formában hangzanak el. Ettől természetesen nem kapunk kevesebbet, sőt! Hiszen a dalokban benne van az előadók egyénisége, érzékenysége is.
A mai adás – éppen a születésnap apropóján – felvételről hangzik el. Én énekeltem, ülve táncoltam, élveztem a műsor felvételét.
Mielőtt elfelejteném: egy vers (féle) azért prózában is elhangzik az adás elején. Miért versféle? És miért a kiemelt szerep? Ez a születésnaposnak is meglepetés.

 

2018-01-25 18 óra „Olyan volt, mint egy drága kisfiú és sohse lesz már, mint kisfiú, nékem.” Írja Babits Csinszkáról. Máig is szemérmes homály fedi kapcsolatát Babitscsal, akit Ady halála után keresett fel Boncza Berta - hóna alatt egy jókora mappával, amolyan ürügy gyanánt.
A magyar Alma Mahler, Csinszka személyisége, kapcsolata Babitscsal, Adyval, Márffyval vár felfedezésre a mai műsorban, természetesen versek által.

 

2018-01-18 18 óra A magyar költészet századeleji és jelenkorából válogattam. Összefonódik múlt és jelen, béke, háború, szerelem, halál. Valahányszor leülök verseket válogatni elámulok, milyen mérhetetlenül gazdag a magyar irodalom. A mai műsorban, Radnóti, József Attila, Ady, Orbán Otto, Szabó T. Anna, Varró Dániel versei hangzanak el, valamint egy, elsősorban nem költő, műve is. És a végén, mert nem bírok a véremmel, egy pici kacsintás a francia költészet, Arthur Rimbaud felé. On y va?

 

2018-01-11 18 óra Vajon lehet retró műsort csinálni, abból, ami alig több mint egy éves. Nem tudom, de én ma csináltam. Egy szubjektív válogatásból még válogattam. Kicsit összekuszáltam, összefésültem. Hiszen, ha szeretem, hol van az megírva, hogy csak egyszer hallgathatom meg?! Önök pedig, kedves hallgatók, kénytelenek lesznek ezeket a csodaszép verseket ismét meghallgatni, velem. Úgy hiszem, nem bánják meg. És... mindennek a képek felett kellett volna megjelennie.

 

2018-01-04 18 óra Életrajzának egyes részeit már óvodás korától kezdve mindenki ismerheti. Tanítjuk alsóban és felsőben és középiskolában egyaránt. Ő az 1-es számú érettségi tétel. Hallottunk patetikus hazafias verseiről, lírai tájkölteményeiről, izzó forradalmi verseiről, ironikus hangvételű kritikus verseiről, különleges szerelmi költészetéről, népiességéről, ars poeticairól, s persze a János vitézről.
Petőfi Sándort és költészetét próbálom bemutatni a mai egy órában. Szerintem reménytelen. Éppen azért megpróbálom.

 

2017-12-28 18 óra

2017-12-24 15 óra Liszkai Ágnes karácsonyi órája. Versek, Hajléktalanok fájdalmasan szép sorai...

2017-12-21 18 óra Rendhagyó karácsonyi műsorral várok mindenkit. Rendhagyó, mert ezúttal egy vendéggel próbálok/próbálunk eligazodni az ünnepi hangulat útvesztőjében és rendhagyó azért is, mert nem „nagy költők” verseiből mazsoláztam, hanem „kis költők”, szinte láthatatlan költők gondolataival találkozhatunk. Ezúttal a Fedél nélkül újságban megjelent versekből válogattam.

2017-12-14 18 óra Ma este/délután 18 órától, Szeretném ha szeretnének. Először élőben. Ettől más. Amitől ugyanaz: versek, zenék, ahogy én szeretem. Szubjektív kínálat.

Ismét elkalandozom a francia irodalom és zene felé... Appolinaire, Verlaine. És franciás nevű, de nagyon magyar Várnai Zseni verseit ismerhetik meg. Mert utoljára az óvodában hallották.

( A 2017.09.28-i adás ismétlése )  

2017-12-07 18 óra Idő hiányában, a legutóbbi műsorból lemaradtak versek. Úgy éreztem magam, mint egy félbeszakadt beszélgetés után. Így ma este 18 órától folytatom Kosztolányival és Kosztolányi és Karinthy barátságával és hamár Karinthy személye is felbukkan, ismerjék meg az ő líráit is. Egy kicsit. Amennyi belefér az egy órába. És! Hohó! Ez lesz az 50. műsorom!

2017-11-30 18 óra Megkerülhetetlen, kihagyhatatlan. Nem is értem eddig miért nem került neki egy teljes adás. Most pótlom, így kárpótlom a hallgatókat. Kosztolányival és verseivel ismerkedünk, barátkozunk sőt élvezkedünk ma. Velem lesznek?

2017-11-23 18 óra Az ókori görögök szerint ötféle személyek közötti szeretet létezik. Én huszonvalahányat számoltam össze. Néhányat megvizsgálunk közelebbről. Természetesen versek segítségével.
"Ha pedig szeretet nincs bennem: alkalom
Adódjék emberként s angyalmód szólanom; -
Csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom!"
(Sumonyi Zoltán: Pál apostol) Ma délután/este (kinek mi) 18 órától Szeretném, ha szeretnének.

2017-11-16 18 óra Menjünk vissza az időben úgy 100 évet, és közben érezzük úgy, hogy csupán a szóhasználat, meg a szoknyák hossza változott. Aki visszarepít minket és biztos kézzel (tollal) mutatja meg napjaink, bocsánat, kora anomáliáit, nem más, mint Ady Endre, az újságíró. Verseit pedig próbáltam ráhúzni ezekre a publicisztikákra, több-kevesebb sikerrel. De a vers az vers, Ady az Ady. Időutazásra(?) fel!

2017-11-09 18 óra Babits Mihály a 20. század költészetének egyik legmeghatározóbb alakja. Hogy mennyire, remélem kiderül a mai műsorból, hiszen Babits verseit és személyiségét Weöres Sándor, József Attila Radnóti Miklós is borzongató versekkel  méltatták.

2017-11-02 18 óra Halottak napja van. A műsor első felében versekkel és zenével igyekszem ezzel kapcsolatban gondolatokat ébreszteni. A második felében József Attila Hazám című verse mesterszonettként szolgál egy szonettkoszorúhoz, melyet kortárs költők írták.

( A 2016.11.02-i adás ismétlése )

2017-10-26 18 óra A számítógépem 'Bézs kimaradt' fiókjában megint felhalmozódtak a versek. Nekiláttam, takarítani, rendezgetni. Kicsit még hozzágondoltam ezt-azt. Ebből lett a mai műsor. Ismert és talán kevésbé ismert versek, hazáról, szerelemről, istenről...remek előadók, finom zene. Egy biztos: csodálatos mind. Érdemes ma is leülni mellém

2017-10-19 18 óra Egy író, akiről mostanáig csak kevesen tudták, hogy költő. Nemrég jelent meg összegyűjtött verseskötete. Ebből válogattam a nekem legszebbeket. Szabó Magda versei a főszereplők a mai Szeretném ha szeretnének műsorban, 18.00 órától.

2017-10-12 18 óra Keletre varázsol minket Szergej Jeszenyin, az oroszok nagy költője. Alig 30 évet élt, és ez több, mint ahányat a mi Petőfink. Az ő verseiket hallgathatják ma, természetesen zenével megtámasztva, megfűszerezve, harmonizálva, vagy csak egyszerűen kísérve.

2017-10-05 18 óra Agyonhallgatták a kommunizmusban. A rendszerváltás után rázúdult a magyar irodalomra, elsősorban regényei által. Versei közül kettőt jól ismernek, a többit talán kevésbé. Pedig verseiben sokkal őszintébb, kitárulkozóbb volt, mint a prózai műveiben. Márai Sándor lesz ma - képletesen - a vendégem.

2017-09-28 18 óra Ma este/délután 18 órától, Szeretném ha szeretnének. Először élőben. Ettől más. Amitől ugyanaz: versek, zenék, ahogy én szeretem. Szubjektív kínálat.

Ismét elkalandozom a francia irodalom és zene felé... Appolinaire, Verlaine. És franciás nevű, de nagyon magyar Várnai Zseni verseit ismerhetik meg. Mert utoljára az óvodában hallották.

2017-09-21 18 óra Faludy György és Márai Sándor. Hogy mi a közös bennük? Az örök hazavágyás. Csak az egyiknek sikerült. És megint, Bartók. Közös sorsok, küldönböző életutak.

2017-09-14 18 óra A Bartók hét megihletett. Mint ahogy Illyés Gyulát is. Zseniális zeneszerzőnkre emlékezem ebben a műsorban, ezúttal nem csak versekben, hanemzenében is.
2017-09-07 18 óra Mai költők verseit válogattam mára. Ezeket a verseket nők írták. Benne van nőiességük,finomságuk, kegyetlen realitásuk. Férfi ilyet nem írhat és nem is mondhat el. Van olyan is, ami viszont hiteles, és gyönyörűen hangzik így is, hogy férfi mondja el. Nagyon nagy köszönet a költőknek, Tóth Krisztinának, Kis Judit Ágnesnek, Erdős Virágnak, Rakovszky Zsuzsának, Miklya Annának, Gergely Ágnesnek és Szenderi Júliának, valamint Károlyi Amynak.

A versek elmondásában segítségemre volt: Gryllus Dorka, Szabó Gabi, Fodor János és a költők.

( A 2017.06.15-i adás ismétlése )

2017-08-31 20 óra Hattyúkat hoztam mára. Nagy Lászlót és Szécsi Margitot. Hogy miért hattyúk? Kiderül a mai műsorból. Ha kíváncsiak hallgassanak ma este 8-kor, vagy bármikor a hangtárból.

2017-08-24 20 óra Vissza a klasszikusokhoz. Az egyik alapító’ nyugatos’ költő verseit hallgathatják ma. Tóth Árpádét, remek előadókkal. Ezúttal francia (belga) előadó zenéjét válogattam hozzá. Eléggé elégikusak mindketten.....

2017-08-17 20 óra A nyári melegben a hűvös télbe vágyunk, télen pedig a fényes napsütésre. A mai versek lehetőséget adnak mindeféle asszociációra. Nagyrész kortárs költők verseit válogattam, de akad azért klasszikus is. Remek előadók, csodás versek. A versek szépségét ajánlom ma estére (is).

2017-08-10 20 óra  Arany János balladái akkor születtek, amikor a reménytelenség, a kilátástalanság, az elnyomás nem engedtek más utat. Nem volt forradalmár, de hitt a forradalmi eszmékben. Nem az utca embere volt, de amikor kellett segített, bujtatott, támogatott. 

Balladái örökérvényűek és vannak történelmi pillanatok, amikor különösen úgy érezhetjük: Igen! Ez az! ..... Vajon ma mit írna?

( A 2017.04.20-i adás ismétlése )

2017-08-03 20 óra Hosszú szünet után, ismét nekem kedves verseket válogattam, kortárs költőktől. Ki tudja miért, a nyár, a meleg, a napsütés, a Balaton..... ettől mai hangulatom lett, van. Mindehhez filmzenék szólnak majd. Romantika, szerelem, humor és kor-rajz, fájdalom, remény-reménytelenség. Szabó T. Anna, Lackfi János, Kis Judit Ágnes, Varró Dani, Csiga Márta, Rakovszky Zsuzsa és nem utolsósorban Kányádi Sándor verseihangzanak ma el. Esze már hűvös van, lehet lazítani....

2017-07-27 20 óra  2017 március 2-án volt Arany János születésének 200. Évfordulója. A mai műsor róla szól, az ő verseit hallhatják. Leleményes, bölcs, örök.

( A 2017.03.08-i adás ismétlése )

2017-07-20 20 óra Este 7 órától várom a hallgatókat, hogy kortárs költészetet hallgassanak, kortárs zenével. Ezúttal nem a jól ismert, gimnáziumi tanulmányok köszönnek vissza, hanem egypár ismeretlen - ámde ismertségre nagyon is érdemes – vers, dalba rendezett vers.

A verseket Gryllus DorkaHorváth Lili és a költők adják elő, valamint hallhatják még Müller Péter Sziámi and Friend legújabb lemezének címadó dalát, Lovassy Andrást, KalákátErdős Virágot verseket énekelni. Elő egy pohár borral és tartsanak velem. (Vörösbort ajánlok.)

( A 2016.11.23-i adás ismétlése )

( A 2017.01.04-i adás ismétlése )

2017-07-13 20 óra Szeretném ha szeretnének ma este is. A mai műsor szomorú aktualitása Leonard Cohen halála. Bár erdetileg nem ezt terveztem Radnóti versei mellé, mégis olyan szépen simul, mintha összebeszéltek volna. A verseket Szilágyi Tibor, Bálint AndrásKaszás AttilaCserhalmi GyörgyKézdi GyörgyLatinovits Zoltán és Mácsai Pál mondják el. Szép este lesz, tartsanak velem Liszkai Ági szerkesztő, műsorvezetővel!

( A 2016.11.16-i adás ismétlése )

2017-07-06 20 óra Vers avagy dalszöveg? Van-e éles határ a kettő között? Vagy csak annyi, hogy milyen célból íródott?

Az idei irodalmi Nobel díj odaítélése adja a műsor egyik aktualitását.

Kalandozunk egy kicsit francia nyelvterületre és hallgathatunk kortárs és klasszikus verseket. Mindezt a zene segítségével.

( A 2016.10.26-i adás ismétlése )

2017-06-29 20 óra Folytatom a Jelenkor szerkesztőségének válogatását a legjelentősebb kortárs versekből. Komoly, ütős verseket hallhatunk ma is. Borbély Szilárd, Orbán Otto, Oravecz Imre, Baka István, Sziveri János, Kántor Péter, Kovács András Ferenc verseit hallhatják. A legtöbbet a költők olvassák fel...

2017-06-22 20 óra A tekintélyes magyarországi irodalmi folyóirat Jelenkor szerkesztősége szerette volna felmérni, mi számít a legfontosabbnak a kortárs magyar irodalomban. Kritikusokat kértek fel, hogy szavazzanak műnemenként, műfajonként. Elsőként a verslista készült el Meglehetősen szubjektív egy ilyen válogatás, és természetesen még nagyon sok vers lehetne benne. 

Én is ebből merítettem most, verses slágerlista. De nem lesz közben reklám!

2017-06-15 20 óra Mai költők verseit válogattam mára. Ezeket a verseket nők írták. Benne van nőiességük,finomságuk, kegyetlen realitásuk. Férfi ilyet nem írhat és nem is mondhat el. Van olyan is, ami viszont hiteles, és gyönyörűen hangzik így is, hogy férfi mondja el. Nagyon nagy köszönet a költőknek, Tóth Krisztinának, Kis Judit Ágnesnek, Erdős Virágnak, Rakovszky Zsuzsának, Miklya Annának, Gergely Ágnesnek és Szenderi Júliának, valamint Károlyi Amynak.

A versek elmondásában segítségemre volt: Gryllus Dorka, Szabó Gabi, Fodor János és a költők.

2017-06-08 20 óra Weöres Sándor. Már az óvodában is ismerik a nevét. Gyerekköltőnek tartották sokáig, pedig egyet sem szánt kifejezetten annak. 

Hallhatnak – többek között – olyan verseket amiket ő maga mond el, jellegzetes éneklő, magas hangján. 
A mai műsorban több lesz a próza, mint a zene. Még így is sokmindenről le kellett mondanom.

2017-06-01 20 óra Ady! Régi adósság. Nem is tudom, hogy bírtam ki ilyen sokáig. A világpolgár, a költő, a publicista, a szerelmes, kegyetlen és érzéki. Feltehetően fizikailag nem túl vonzó, mégis nők olvadoznak személyíségétől. 

Két nagy szerelem: Az egyik szenvedélyes, testi szerelem, Léda mellett. Verseiben is megjelenítette, az egyházi és hivatalos körök felháborodását kiváltva, de a szemérmes, romantikus magyar versekhez szokott olvasóközönséget lenyűgözte az új, merész hang.

A másik, a házasság, persze nem ment könnyen. A szenvedéllyel már leszámolt a költő. Halk, csöndes érzés volt, nagy kíváncsiság, kicsi apai szeretet. A fiatal Csinszka élvezettel vállalta Ady feleségeként a kivételes nehéz feladatot.Betegápoló volt, harcolt a borosüvegek ellen. Tűrte cívódását, ingerültségét, kirohanásait. Nem mozdult férje mellől.
Ma este 8 órától tartsanak velem.

2017-05-18 20 óra ( A 2017.02.01-i adás ismétlése )

2017-05-11 20 óra 87 éves a ma élő legnagyobb költőnk.  Kányádi Sándor verseit hallgathatjuk ebben a műsorban, prózában és dalban.

2017-05-04 20 óra Ma este is Szeretném ha szeretnének! Radnóti Miklóssal, akinek születési évfordulója lesz holnap, május 5-én . Utána egy kis elő anyáknapi műsor. Ha anya, akkor József Attila, ki más.

2017-04-27 20 óra Nagy költők, nagy művei. Arany, Berzsenyi, Jékely, Babits, Radnóti, Ady verseiben tobzódunk. Jó társaságban került Varró Dani.....

2017-04-20 20 óra Arany János balladái akkor születtek, amikor a reménytelenség, a kilátástalanság, az elnyomás nem engedtek más utat. Nem volt forradalmár, de hitt a forradalmi eszmékben. Nem az utca embere volt, de amikor kellett segített, bujtatott, támogatott. 

Balladái örökérvényűek és vannak történelmi pillanatok, amikor különösen úgy érezhetjük: Igen! Ez az! ..... Vajon ma mit írna?

2017-04-13 20 óra Két nappal a költészet napja után, mi másról szólhat egy versműsor, mint József Attiláról. Mellé, hozzá, közé Bartók concertókat válogattam.

2017-04-06 20 óra Juhász Gyula  a magyar költészet egyik legkiválóbbja. A műsorban olyan, kevésbé ismert versei is felhangzanak mint pl. Himnusz az emberhez, Testamentom. És persze a szerelmes költészet gyöngyszemei, mint Milyen volt szőkesége vagy a Szerelem.

2017-03-29 19 óra A mai műsor a tavasz jegyében telik majd. Versek, dalok, zenék érzések....Dsida Jenő, Áprily Lajos, Babits Mihály, Juhász Gyula, Várnai Zseni, Nemes Nagy Ágnes....Caro Emerald, Chopin, Beatles, Smetana...és még sokan mások.Egy-két dal és elejéig megemlékezem a Down szindróma világnapjáról is. Én szeretem és szeretném ha szeretné(ne)k!

2017-03-22 19 óra A mai adásban összehoztam mindazt, ami az eddigiekből így, vagy úgy, időhiányában vagy egyéb okokból kimaradt. Nem a minőség miatt. Csodálatos verseket és nagyon jó zenéket válogattam a magyar és külföldi irodalomból. Lesz Lorca és Cohen, Ady, Kányádi, Presszer, Petrucciani….és még sokan mások.

( A 2017.02.22-i műsor ismétlése )

2017-03-15 19 óra

2017-03-15 10 óra

2017-03-08 19 óra 2017 március 2-án volt Arany János születésének 200. Évfordulója. A mai műsor róla szól, az ő verseit hallhatják. Leleményes, bölcs, örök.

2017-03-01 19 óra Minden évben, Bálint napon adják át a 20 éve alapított Balassi díjat. 2017-ben Szikra János kapta. És ha már mai költő, akkor legyenek mai költők. Nádasdi Ádám hetven éves. Rakovszky Zsuzsa megrázó verse... Szőcs GézaOrbán Otto....és még sokan mások....

Szerdán este 17 órától versek és zene a Szeretném ha szeretnének műsorában.

2017-02-22 19 óra A mai adásban összahoztam mindazt, ami az eddigiekből így, vagy úgy, időhiányában vagy egyéb okokból kimaradt. Nem a minőség miatt. Csodálatos verseket és nagyon jó zenéket válogattam a magyar és külföldi irodalomból. Lesz Lorca és Cohen, Ady, Kányádi, Presszer, Petrucciani….és még sokan mások.

2017-02-15 19 óra A színészóriás, Latinovits Zoltán.... egy versekre koncentráló műsorban nem kihagyható. Legendás verses lemezei, személyisége, tehetsége ma is ismert, nemcsak korosztálya környezetében. A Szeretném ha szeretnének mai műsorában tulajdonképpen egy válogatást hallgathatnak a gimnáziumi tananyag irodalmából. Latinovits Zoltán hozza be a szobánkba, az autóba - na de hogyan! - aszerint ki hol hallgatja.

2017-02-08 19 óra A mai műsorban csak dalok lesznek, és csak versek. Együtt. Énekelt versek régen és ma. Klasszikus és kortárs költők, Éneklő költők. Ismert versek kicsit másképp.

2017-02-01 19 óra Nemes Nagy Ágnes költészetébe pillantunk be. Mostanában jelent meg a hiánypótló, összes műveit tartalmazó kötet, ami olyan verseket is tartalmaz, amik eddig csak az íróasztalfiókban feküdtek.

2017-01-25 19 óra A január 25-i adásban folytatom/befejezem az „Élő költők társasága” ciklust. A mai adásban Zalán Tibor,Térey János, Nádasdy Ádám, Aczél Géza, Lackfi János, Szabó T. Anny, Tóth Kriszta és Kovács Antal Ferenc verseit Takács Nóra Diána, Tenki Réka, Patkós Márton, Mácsai Pál, Ficza István, Hámori Gabriella, Pogány Judit és Polgár Csaba adják elő. Köszönet az Örkény színháznak ezért az élményért, amit 24 napon át nyújtottak. 

Várja Önöket szerdán 19 órától, Liszkai Ági szerkesztő.

2017-01-18 19 óra A Szeretném ha szeretnének mai műsorában folytatom az Élő költök társaságának friss ropogós verseit....

Kürti László – Csuja Imre, Kis Judit Ágnes – Jéger Zsombor, Ferenc Győző – Szandtner Anna, Kemény István – Nagy Zsolt, Báthori Csaba – Für Anikó, Kántor Péter – Zsigmond Emőke, Kukorelly Endre – Gálffi László és Varró Daniel – Epres Attila.
A műsor közben tartok egy kis „pihenőt”, becsempésztem egy Robert Browing verset, angolul, aztán ugyanazt magyarul, Kosztolányi Dezső fordításában. És persze zene, zene, zene...
Szeretném ha szeretnék, várom Önöket, Liszkai Ági, szerkesztő.

2017-01-11 19 óra Élő költők társasága..... az Örkény színház kezdeményezése.

A színház felkért 24 mai költőt, írjanak verset a színház művészeinek....Igazi csemege a költészet kedvelőinek, hiszen ropogósan friss verseket hallhatnak, igazán remek művészek előadásában.
A Szeretném ha szeretnének mai műsorában hét költő hét versét hangzik el. Íme az előadás sorrendjében a költők és az előadók:

Balla Zsófia – Bíró Kriszta
Csukás István –Máthé Zsolt
Erdős Virág – Dóra Béla
Závada Péter – Kerekes Viktória
Váradi Szabolcs – Novkov Máté
Rakovszky Zsuzsa – Kerekes Éva
Podmaniczky Szilárd – Vajda Milán

Kapitány, kapitányom! 
Várom Önöket a „rádió” előtt, Liszkai Ági szerkesztő

2017-01-04 19 óra Este 7 órától várom a hallgatókat, hogy kortárs költészetet hallgassanak, kortárs zenével. Ezúttal nem a jól ismert, gimnáziumi tanulmányok köszönnek vissza, hanem egypár ismeretlen - ámde ismertségre nagyon is érdemes – vers, dalba rendezett vers.

A verseket Gryllus DorkaHorváth Lili és a költők adják elő, valamint hallhatják még Müller Péter Sziámi and Friend legújabb lemezének címadó dalát, Lovassy AndrástKalákátErdős Virágot verseket énekelni. Elő egy pohár borral és tartsanak velem. (Vörösbort ajánlok.)

( A 2016.11.23-i adás ismétlése )

2016-12-28 19 óra Magyar költők és magyar írók, akik már nem lehetnek velünk, hiányuk szinte fáj. Kicsit elkalandozom a próza felé is. Kertész Imre, Eszterházy Péter írók, és Dzsida Jenő, Csoóri Sándor, Oláh János lesznek virtuális vendégeim.

2016-12-21 19 óra Az ünnepeket várva sok karácsonyi dal, zene lesz a mai műsorban, Queen, John Lennon, Budapest Klezmer Band...

És természetesen versek is, kicsit kevésbé karácsonyiak, inkább a
szeretetről, elfogadásról, családról szólnak. Mert mi, ha nem ez a karácsony lényege.
Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád, Arany János, Kányádi Sándor... a teljesség igénye nélkül.
Hangolódjunk együtt.

2016-12-14 19 óra Megemlékezek arról, aki elment. Majd olyan költők verseit hallhatjuk, akik bár már nincsenek közöttünk, mégis itt maradt valami kincs utánuk. A műsor második felében adventi hangulatban a szeretet, a remény, a csoda kel életre a versekben. Áprily Lajos, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Vajda János, Kányádi Sándor gyönyörűszép versei szólalnak meg. Természetesen zene-zene-zene....

Várja Önöket, Liszkai Ági szerkesztő

2016-12-07 19 óra A Haiku világába pillantunk be. Ez, a rendkívül szigorú szabályokhoz kötött verselés Japánban hagyományos. Ezek mellett megismerhetjük a magyar haiku-mestert Fodor Ákost.

2016-11-30 19 óra Ma este nagyot merítek a magyar költészetből, kortárs és klasszikus költőket válogattam. Egy-két archív felvétel is megszólal Darvas Iván, Ruttkai Éva verseket mond...a Keksz, (Baksa Sós János) és Cseh Tamás persze dalol. Hallhatjuk Kubik Annát, Papp Zoltánt, Hegdűs D. Gézát szavalni Gryllus Vilmost, Matt Biancot, a Hot Jazz Band-et muzsikálni. 

Töltsenek velük, valamint velem, Liszkai Ági szerkesztővel egy kellemes órát este 7órától

2016-11-23 19 óra Este 7 órától várom a hallgatókat, hogy kortárs költészetet hallgassanak, kortárs zenével. Ezúttal nem a jól ismert, gimnáziumi tanulmányok köszönnek vissza, hanem egypár ismeretlen - ámde ismertségre nagyon is érdemes – vers, dalba rendezett vers.

A verseket Gryllus DorkaHorváth Lili és a költők adják elő, valamint hallhatják még Müller Péter Sziámi and Friend legújabb lemezének címadó dalát, Lovassy AndrástKalákátErdős Virágot verseket énekelni. Elő egy pohár borral és tartsanak velem. (Vörösbort ajánlok.)

2016-11-16 19 óra Szeretném ha szeretnének ma este is. A mai műsor szomorú aktualitása Leonard Cohen halála. Bár erdetileg nem ezt terveztem Radnóti versei mellé, mégis olyan szépen simul, mintha összebeszéltek volna. A verseket Szilágyi Tibor, Bálint András, Kaszás Attila, Cserhalmi György, Kézdi György, Latinovits Zoltán és Mácsai Pál mondják el. Szép este lesz, tartsanak velem 7-től 8-ig, Liszkai Ági szerkesztő, műsorvezetővel!

2016-11-09 19 óra Semmi meglepetés...és mégis. Versek, zenék...de milyenek? 

Őszi hangulatú, borús, szépséges, fájdalmas, elmerengni való. 
Veszteségeink, nyereségeink.  

2016-11-02 19 óra Halottak napja van. A műsor első felében versekkel és zenével igyekszem ezzel kapcsolatban gondolatokat ébreszteni. A második felében József Attila Hazám című verse mesterszonettként szolgál egy szonettkoszorúhoz, melyet kortárs költők írták.

2016-10-26 19 óra Vers avagy dalszöveg? Van-e éles határ a kettő között? Vagy csak annyi, hogy milyen célból íródott?

Az idei irodalmi Nobel díj odaítélése adja a műsor egyik aktualitását. 
Kalanadozunk egy kicsit francia nyelvterületre és hallgathatunk kortárs és klasszikus verseket. Mindezt a zene segítségével.

2016-10-19 19 óra Ezentúl szerdánként, 19 és 20 óra között új, verses műsorral jelentkezik a Rádió Bézs. Liszkai Ágnes Szeretném, ha szeretnének címmel indítja sorozatát.

Az első adás aktualitása, a közelgő október 23. 
A műsor leheletfinoman próbálja verssel, zenével érzékeltetni, hogyan érezhettek akkor az emberek. A húsz napos forradalomnak húszezer halottja volt. Kétszázezren menekültek el az országból. 
Befogadták őket.

 

 

 

• Je t'aime, moi non plus Kéthetente • Hétfő 15:00-16:00 •

2019-11-04 15 óra Amikor ezeket a sorokat ovassák a Föld másik oldalán ásítozom, vagy fordulok a másik oldalamra, vagy az is lehet, éppen a reggeli kávémat iszom. Vagy csinálok bármit, de mindenképpen egy másik idősávban létezem. Kihúzom magam az otthoni mindennapokból, kicsit felejtek, elfelejtek…. még a francia kötődés is kicsit háttérbe szorul. Erről a mondatról eszembe jutott, hogy egyszer - réges-régen - beszélgettem egy sráccal. Az életről, a lehetőségekről (még bőven az “átkos” időben), esélyekről. Szóba került a nyelvtudás, ami nekem ugye, szerencse és szorgalom folyományaként megadatott. Természetesen a francia nyelv (és kultúra) sokkal közelebb állt hozzám, mint az angol. A fiú egyszer csak rám nézett és azt mondta: “Hozzád sokkal inkább az angol nyelv és kultúra illik." Akkor úgy néztem rá, mint egy földönkívülire, hiszen a francia nyelv, világ, élet, Párizs…. bennem bizsergett, lüktetett, ott a gyomszáj tájékán… Aztán az évek jöttek-mentek és valóban a mindennapokban sokkal többet használtam, használom az angolt. De soha nem a gyomrom közepén szólít meg.
Most eljöttem. Kinyitom a szívem, megengedem, hogy a nyelv mellett - ha akar, ha tud - elkapjon, elvarázsoljon… lehet-e kettőt szeretni?!
Addig is, hétfőn - jajborzalommégelőttükahét! -, 15 órától hallgassák azt, ami a szívemhez közel áll, egy válogatást az elmúlt másfél év francia zenei műsor, a Je t’aime, moi non plus válogatott dalaiból.

2019-10-21 15 óra A mai Je t’aime, moi non plus, Ráduly Margit kolléganőm és - remélem - barátnőm emlékének szól. Egyetlen francia dal lesz, amit ő azért nem készített el, mert volt egy francia műsor….Ez. Az enyém. Jaj milyen szívesen átadnám neki ezt a mait!

Amikor utoljára bent jártam nála a kórházban egy órát beszélgettünk, meg nevettünk. Rajta, rajtam, az életen. És bosszankodtunk ugyanezeken. Biztosan nagyon kifáradhatott. De derült volt, mesélt magáról, a gyerekeiről, unokáiról, volt szerelmeiről. A számára legfontosabbakról. Mesélt. Mert szeretett mesélni és úgy tudott, ahogy csak kevesen. Ezért ez, az egyetlen francia dal, amit neki választottam nem olyan lesz mintha ő szerkesztette volna, mert - sajnos - nem ő meséli, hanem én neki.

2019-10-07 15 óra A múlt héten meghalt Jacques Chirac, 87 éves korában. Ő volt Párizs polgármestere abban az időben, abban az időben, amikor ott éltem. ( Később köztársasági elnök is lett.) Kiváltságos helyzet volt, szó se róla. Annyira, hogy - sajnos nem emlékszem milyen a propos-ból - de amikor fogadást adott a magyar kulturintézet dolgozóinak én is ott voltam. Egyik ismerős házaspár felesége sehogysem akart elmenni erre a fogadásra ( ma már én sem szeretem az ilyesmit ), így felajánlotta legyek én a férje partnere ezen az estén. Én persze nagyon kíváncsi voltam, hogyan zajlik egy ilyen esemény, boldogan vállaltam. Megjelenés nagyestélyiben -szólt a meghívó. Abban az időben - talán most is - azért mi magyarok meglehetősen csórók voltunk a francia elegancia mellett. Nekem meg, 18 évesen, természetesen nem volt nagyestélyim. ( Még kicsi sem. ) Rohangálás, telefon, végül valakitől sikerült szerezni egy kék ( naná ) ruhát. Nem volt túl ünnepélyes: egyszerű, egyenes, de földig érő. Nagyon izgultam, hogy megfelelek-e az elvárásoknak. Megfeleltem, hiszen a “nagy emberek” mellett senki észre sem vett. Ezen persze egy picit sem kellett volna meglepődnöm, hiszen ebben nagy mesterek a franciák, hogy porszemnek érezd magad mellettük. Nos, én, porszemként beálltam a sorba és Monsieur Chirac kezet fogott velem. Ez jutott most eszembe a francia dalokat válogatva. Olyan is van köztük, ami pont abban az évben lett sláger és olyan is, ami az emberi halandóságról szól. Tartsanak velem, hallgassanak francia dalokat ismét hétfőn 15 órától.

2019-09-23 15 óra Soha nem voltam jó alvó. Cserébe reggel könnyen kezdtem a napot. Szerintem szüleim válásának egyik oka lehetett, hogy hétvégenként sem voltam hajlandó reggel 6 után ébredni. Kidobott az ágy. Emlékszem, már fiatal felnőtt koromban, egy-egy buli után mindenki délig aludt, míg én már héttől ébren, tele energiával úgy éreztem elmegy mellettem az élet, valamiről lemaradok. Jól jött ez az érettségire, majd a főiskolai vizsgákra való felkészülésnél, amikor vagy végigtanultam az éjszakát - örök emlék, hogy hajnali három után hogyan szökik be a fény a szobába - vagy - ezt a bizonyos hajnali fényt elkapva - négykor álltam neki a tanulásnak. Később a síelések alkalmával tátott szájjal figyeltem, hogy más hogyan tud aludni, miközben mi kiabálunk és hajnalig játszunk, beszélgetünk, vidámkodunk. Aztán persze ő nem tud felkelni, hogy az első sílifttel már fent legyen a hegyen. Ezekre gondoltam tegnap éjszaka, mert hiszen aludni most sem tudok, de ez a mostani inszomnia szigorúan a késő éjszakai (2-6) időre terjed. Nem szeretem, mert nem tettre kész “nemalvás”, inkább nyűglődés. Így volt ez tegnap éjjel is. Sok minden egyéb mellett ezek a fent leírt gondolatok jutottak akkor az eszembe. Mi mást tehetnék, kapaszkodom az éjszakai gondolatokba, remélve, hogy akkor sem vagyok egyedül, hogy vagyunk, akik terveket szőnek, vágyakat valósítanak meg az éj leple alatt. Vagy zenét hallgatnak. Francia zenét, ha nem délután (Je t’aime, moi non plus, hétfő 15 óra), később az éjszaka folyamán, hiszen bármikor meghallgatható.

2019-09-09 15 óra Nehéz hétvégém volt. Régen látott barátokkal a balatoni borvidéket látogattam meg. Nem tömény alkoholizálásról szólnak ezek a kirándulások, sokkal inkább egymásra figyelésről, beszélgetésekről, és persze vidámságról, sok nevetésről. Mindarról, amire a mindennapos rohanásban nem marad időnk. Persze nem tagadtam meg hedonista természetemet sem, megkóstoltam az ajánlott és bemutatott borokat is. Így történt, hogy bár próbáltam a holnapi francia műsoron dolgozni, nem voltam túlságosan hatékony.

Aztán ahogy hazaértem leültem és minden a helyére került. Azaz csak majdnem. A fiam telefonált, hogy éppen - talán velem egyidőben - nemrég jött haza Ózdról, ahol egy mélyszegénységben élő cigánycsaládott látogattak meg. Akiknek többszázezer forintos tartozásuk van mindenféle közműveknek, miközben az asszony három - gyönyörűszép, mosolygós, kedves - gyerek mellett is dolgozik. Közmunka, mi más. Áram már jó ideje nincs, - nyáron szerencsére hosszúak a nappalok -, viszont csecsemőnyi patkányok rohangálnak a döngölt padlón. Folytathatnám, sorolhatnám. Hol az igazság? Hol rázódott helyre minden? Milyen messze vannak attól, hogy meghallgassák - interneten - a Rádió Bézsben a francia dalokat, hétfőn 15 órától - ezúttal élőben - vagy bármit. Ilyen egyszerű és szomorú. És már megint az élet rendezett, a műsorban három dal is a ‘Des gitanes” (cigányokról) szól, vagy ők muzsikálnak nekünk. Ha meghallgatnak - és miért is ne - gondoljanak egy kicsit rájuk is és legyenek hálásak, hogy nem “oda”, hanem máshova születtek.

2019-08-30 19 óra A legutóbbi francia dalokat bemutató műsoromban, nem meséltem a dalokról, ömlesztve kapták, töményen, egyiket a másik után. Senki nem panaszkodott, senkinek sem volt hiányérzete. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy ezután mindig a pillanatnyi hangulatom - és az idő megléte vagy sem - dönti majd el, hogy mesélek-e a dalokról. Most beszédes kedvemben vagyok, sőt újjító kedvemben és egyetlen énekest fogok bemutatni.

Választottam azért is érdekes - számomra különösen - mert annak idején, amikor Párizsban éltem, egyáltalán nem volt a szívem csücske, nem szerettem a zenéjét, kifejezetten nevetségesnek éreztem, hogy Elvis Presley utánzat, …vicces francia nyelven. Márhogy a rockandroll tekintetében nevetséges. Az csak angol nyelven lehet…, na jó még magyarul elfogadható… na de franciául? A színpadon gusztustalanul folyt róla a víz, hideg hüllőszerű szemek…. Hallyday-nek hívják és ráadásul A-val írja, hally day… sorolhatnám. Aztán ahogy öregszem - csak a szóhasználat kedvéért írom, hiszen amúgy nem - talán elfogadóbb vagyok, talán változott az ízlésem, talán Hallyday is változott. Mindez remélem kiderül a mai Je t’aime, moi non plus műsorból. Még ez utolsó alkalommal pénteken 19 órakor. (Szeptembertől műsorrend változás a Rádió Bézsben, így majd kéthetente, hétfőnként 15 órától lesz hallható ez a műsor.)

2019-08-02 19 óra Egy téli műsort választottam a nyár utolsó ismétlésének. Kicsit furcsa, hogy szilveszteri hangulatot idéz, de a zene az zene, télen, nyáron ugyanaz. Ezt írtam januárban:

Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy régen minden jobb volt. És tényleg. Mindenesetre az én, csaknem egy évem Párizsban, most így utólag visszagondolva, mindenképpen a jobb kategóriába tartozott. Emlékszem egy szilveszter estére, amikor elindultunk az éjszakába bevenni a várost. Kivételesen nem esett az eső, ha lehet még jobban hömpölygött a tömeg a városban, mint a szokásos éjjeleken és ott, már akkor is sokféle ember nyüzsgött az utcákon, tereken, presszókban, metróban. Mi magunk is meglehetősen színesek voltunk, egy lány Peruból, egy Vietnámból, egy Tahitiről és egy-egy olasz, ausztrál és brazil fiú, meg ugye én, a magyar lány. Egyik kávézóból a másikba ültünk be, de legjobban az utcán éreztük magunkat. Ott és akkor nem volt agresszió, idegesség, pestiesen szólva semmi feszkó, senki nem kiabált senkivel, sőt… Éreztem azt a fajta szabadságot, amit itthon addig soha, olyat, amit talán azóta sem. Persze az életünk változik, mi magunk is - férj, gyerekek, munka…. - és lassan leadunk ebből a szabadságvágyból, ki többet, ki kevesebbet. Igyekszem ez utóbbihoz tartozni, és nem csak a saját szabadságom miatt, hanem a körülöttem lévőkért is. 

Pénteken 19 órakor (vagy később bármikor) hallgassák a Jet’aime, moi non plus műsort. Lazulásként és egy kis szabadságért.

( A 2019.01.04-i adás ismétlése )

2019-07-19 19 óra Ezúttal egy viszonylag friss emléket osztok meg Önökkel. 10-15 éve lehetett, hogy elkísértem férjemet egy párizsi, a Magyar Intézet által szervezett eseményre. Bejártam a szoksásos utakat, elmentem kedvenc, nosztalgikus helyeimre, ittunk kávét reggel egy caféban, persze a croissant sem maradhatott el, beszívtam a metró illatát, szóval minden szép és jó volt, párizs újfent magához édesgetett.
Nekem és János Lackfi-nak - aki szintén résztvevője volt az eseménynek - hamarabb haza kellett jönnünk. Akkoriban indultak be a fapados járatok, nekünk ugyanarra a gépre szólt a jegyünk. Vidáman kacarászva indultunk el a reptérre. Még az is viccesnek tűnt, ahogy az utasfelvételnél dolgozó hölgy egy bűvészt is megszégyenítő mozdulattal röptette be a személyi igazolványomat a csomagtovábbító szalag melletti kis résbe. Ám ahogy telt az idő, a lassabbnál lassabb személyzet tehetetlenségét nézve kezdtük elveszíteni a jókedvünket. A történet részleteit Jani megírta egy kis szösszenetben talán a Milyenek a magyarok? című kötetében, ha kíváncsiak keressenek rá, ma már viccesnek tartom én is. De akkor ott nem. Hozzáteszem még, hogy Jani felszállhatott volna a gépre, de lovagiassan velem maradt. Azóta is - és nem csak ezért - szeretettel gondolok rá. 
Bár egy hatósági ember végül úgy gondolta a jogosítvány is megteszi, kiengednek az országból (még nem voltunk a schengeni övezetben), hiába állítottuk be a 400 méteres akadályfutás (hiszen volt biztonsági ellenőrzés, meg a dokumentumokat is újra megnézték) világrekordját, az utolsó 10 méteren kedvesen szóltak, hogy ne rohanjunk, a gép felszállt - ígéretük ellenére -, de örömhír, előkavarták a személyimet. Röviden ennyi a történet, de tényleg csak röviden, mert valahogy ugye mégiscsak hazajöttünk… 
Megértem, amikor az emberek a franciák önteltségéről, önimádatáról beszélnek, talán ezért van sokakban ellenszenv irántuk. Ilyen helyzetekben méginkább értem. De én, mindezek ellenére, szeretem töretlenül ezt a laza, ugyanakkor önfontosságába belemerevedett népet, ezt a csodálatosan színes országot, ahol a művészetek szeretete és a butaság jól megfér egymással. És különösen szeretem a francia dalokat, amik az utóbbi időben méginkább hozzámnőttek. 
Pénteken 19 órakor csak a francia dalokat hallgathatják, ezúttal nem mondom el, hogy ki kit és hogyan szeret, vagy nem, nem magyarázok, nem fordítgatok. Szeressék úgy ahogy vannak: szépségükkel és hibáikkal együtt.

2019-07-05 19 óra Ha már így belejöttem, megint elmesélek egy történetet, egy emléket. Továbbra is a 70-es évekből.

Párizsban, ahol a demokrácia már akkor is működött, egymást érték a sztrájkok. Mindenki  sztrájkolt, és én meg voltam  győződve arról, hogy egyszerűen csak  pihenőnapra (napokra) van szükségük az embereknek.  Tulajdonképpen rettenetesen izgalmas volt, hiszen ilyet addig még csak hallani sem hallottam. Amit ma elmesélek történetesen egy közlekedési sztrájk idején történt. Naponta jártam metróval az Alliance Francaise nyelvtanfolyamára, egy vagy két átszállással, mikor milyen kedvem volt. Na de a sztrájk napján vagy nem megyek suliba, vagy elvisznek autóval (szó sem lehet róla, mennyire égő volna), vagy elindulok gyalog. Ez utóbbit választottam, mindenképpen be akartam  menni, hiszen bimbózó kapcsolat, jó társaság, - na jó, a tudásvágy (imádtam franciául tanulni) - mind hajtott. Sajnos bizonyos  dolgokra nem emlékszem tisztán, de tegyük fel, hogy 9-re mentem. Metróval is legalább 40 perc volt beérni. Nem volt még Google Map, csak saját kútfejre lehetett bízni, vajon mikor kellene elindulni. Kútfej kigondolt valamit, elindult. Természetesen esett, mégis végig vigyorogta az utat. Mert kútfej jófej volt, mert tett azért, ami fontos volt, mert nem adta fel, cserébe a város egészen új arcát ismerte meg. Talán ezért, talán zsigeri, hogy teszek, hogy szeretek tenni dolgokért, amik fontosak. És rettenetesen tudom utálni magam, ha a könnyebb utat, vagy a ‘nemutat’ választom. Na ezért van ma ez a műsor. Mert szeretem, mert fontos és elindultam gyalog, hogy odaérjek. Induljanak el időben, hogy pénteken 19 órakor találkozhassunk a Rádió Bézs műsorában. 

Ezután a csodás bevezető után, kicsit szégyenkezve írom, hogy ismétlést fognak hallani, mert most nem voltam annyira jófej és inkább a tengerben áztatom magam és bicikli túrákat teszek és hallgatom a kabócákat. Azért Önök ne adják fel, kapcsolják ki a kabócákat és hallgassanak francia dalokat velem. 

( A 2018.11.16-i adás ismétlése )

2019-06-21 19 óra Nem tudok kibújni a bőrömből. (Persze már nem is akarok.) Be-bekúsznak a fejembe a jövő keddre készülő versműsor gondoltatai. Mert az életemben mindenhol felüti a fejét Párizs és Franciaország, hol ezért, hol azért. Meghatározza a mindennapokat, ott bizsereg a bőröm alatt, képeket, emlékeket hív elő. Sokszor panaszkodtam(?) már, hogy a dalok nagy része a szerelemről szól. Nem lesz ez másképp a holnapi műsorban sem. Erről eszembe jutottak volt szerelmeim, innen-onnan a világból. Hogy milyen könnyedén mondtam ki ilyen-olyan nyelven, hogy „szeretlek”. De magyarul soha nem tudtam, nem bírtam, csomó volt a nyelvemen, még akkor is, ha történetesen francia volt az érintett. Később sem dobálóztam, és ma sem dobálózok a szóval, megtartom magamban. Mert ott van mögötte a tartalom és a szavak súlya.

Hogy miért pont ez jutott eszembe? Mert a holnapi műsor első (4’20”) dalában 20x hangzik el – természetesen franciául -, hogy je t’aime. Ha van kedvük számolják meg Önök is, 19 órakor a Je t’aime (már megint!), moi non plus francia zenei válogatás műsorban.

2019-06-07 19 óra Állítom, hogy az élet – a véletlen? – nagy rendező. Tudom a színpad, a zene, a film, stb. is, de most az élet volt a tettes. 

Mintha hónapok teltek volna el azóta, hogy új francia zenei műsort készítettem. Pedig csak hetek. És amikor előkerültek az eddig gyűjtögetett dalok és összeállt a műsor, mosolyogva láttam, hogy nagy részük az elvágyódásról szól. Meg az egyedüllét utáni vágyról. Ami bennem hetek óta (hónapok, évek) növekszik. Na nem egy állandó, remete élet hiányzik, csak egy kis idő, az én-idő. Tudom, ez nem a sorssal való alkú, sokkal inkább elhatározás kérdése. Nos, az elhatározás megszületett, az élet fordul és úgy tűnik nekem is több időm lesz. Addig is hallgassák meg ki hogyan, mennyire, miért szeretne egy kis egyedüllétet. Mert a franciák – meg én – már csak ilyenek vagyunk, nagy bennünk a szabadság vágy. Je t’aime....moi non plus, 19.00 órakor.

2019-05-24 19 óra Lejártam, elfáradtam, nem sikerült. Így ismételek, Nem olyan nagy baj, mert én sem emlékszem milyen dalokat is válogattam tavaly október 26-ra. Ha valaki mégis, fizetek neki egy sört…. ja nem, bort. Ezt írtam akkor:

Párizsi emlék megint. Nem a kellemes fajtából. 

Amikor a Sorbonne-ra jártam, szinte naponta sétáltam le a rue Mouffetard-on. Csinos,hangulatos utcácska a Quartier Latin-ben, tele mindenféle nemzetiségi étteremmel, kis boltocskával, café-val - természetesen - és fiatalokkal. Minden étterem előtt kis táblácska hírdeti milyen menűt, mennyiért lehet - nagyon olcsón! - fogyasztani. Napokon át szemeztem egy görög étteremmel, gyűjtögettem, félreraktam. Egyik nap, vettem egy nagy levegőt, és remegő lábakkal, jó kis kelet-európai kisebbségi érzéssel, bementem az étterembe, ahol egy végtelenül kedves, vidám (jóképű!) görög fiú fogadott. Asztalt kaptam, szék alám, étlap a kezembe. Persze tudtam mit kérek, a legolcsóbb - 3 fogásos - menüt. Itt említem meg, hogy fillére, azaz centime-ra kiszámított pénzem volt és először voltam egyedül, felnőtt nélkül egy étteremben Párizsban. Mit kérek inni? Nem gondoltam semmit, illetve nem mertem azt mondani, hogy semmit, kértem hát valamit, talán vizet, de erre nem emlékszem. Kenyeret? Jó. Arra, hogy hogyan ettem, ittam, milyen érzések kavarogtak bennem, már nem emlékszem. Szerintem törölte az agyam. De az a megsemmisítő szégyen, amikor kihozták a számlát és láttam, hogy ez bizony több, mint amit én ki tudok guberálni, az belémvésődött. Zavartan mondtam, hogy sajnos nincs annyi nálam, de szívesen behozom legközelebb. A - nagyon helyes - fiú pillanat türelmet kért, hozta a főnököt, aki azt mondta, tartsam meg ami nálam van, ne legyek pénz nélkül, majd legközelebb ha jövök, kifizetem. Hihetetlen elegáns gesztus volt. Döbbenten fogadtam el.

Néhány nap múlva, a teljes összeggel - sőt kicsit többel - benyitottam. Kerestem a főnököt. Most rajta volt a meglepetés sora. Álltunk egymással szemben: Én, tátott szájjal, hogy gyakorlatilag ő elengedett, anélkül, hogy számított volna arra, hogy valaha lát még, ő kikerekedett szemmel, hogy van valaki, aki visszajön a pénzzel. Tanulság? Megéri nagyvonalúnak és becsületesnek lenni. Azért ne próbáljátok ki, alapvetően nem a kedvenc emlékeim közé tartozik. Mindez csak a bevezetője és hangulatkeltője a pénteki (19 óra)  Je t’aime, moi non plus műsornak. Alors, rendez-vouz a la Radio Bézs.

( A 2018.10.26-i adás ismétlése )

2019-05-10 19 óra Nem vágyom Franciaországba, nem én! Párizsba meg még annyira sem. Nem szeretném újra megnézni a francia impresszionisták képeit sem, amit először még régebbi helyén, a Jeu de Paume-ban láttam. (A Jeu de Paume eredetileg teniszpályának épült a 19.században és ahogy ezt a franciák akkor hívták, a „Tenyerek játéka” lett a neve. Ma a Musée d’Orsay ad otthont ezeknek a páratlan művészeti kincseknek. Ez az épület egy lebontásra ítélt pályaudvar volt, de 1986-ban gondoltak egyet átépítették, majd átköltöztették a festményeket.)

Nem akarok elmenni a Loire völgyébe, hogy a francia arisztokrácia csodásan épen maradt kastályait körüljárjam. (Főleg nem kishajóval....)

Nem akarok Provence-ba sem elmenni, hogy az Ex-en-Provence-i piacon elgyöngült lábbal símogassam a lilára ért avokádókat... A Gorge de Verdon csodás kanyonja se pezsdítse fel a véremet. És a francia zene végkép nem tartozik a kedvenceim közé. Ezért is szerkesztem hétről hétre, ezért hívom Önöket, hogy meghallgassák velem az új és régebbi  francia dalokat, hátha megnyugodnak és Önök sem fogják többé szeretni. Vagy mégis?

Pénteken 19 órakor Je t’aime, moi non plus.....

2019-04-26 19 óra Elfelejtettem. Szégyen-gyalázat. Mentségemre szolgál, hogy imádom a nyarat és az bizony kitőrt idő előtt a héten.Én meg mint egy szerelmes kamasz vigyorogtam a világba és minden kiment a fejemből.

Pedig ebben a műsorban is jobbnál-jobb, szebbnél-szebb dalokat mutatok be. Szerelmeseket, vidámakat, bánatosakat, a világot megváltani kívánókat.

2019-04-12 19 óra Emlékeim szerint Párizsban sosem kellett várni, várakozni. De szinte biztos vagyok benne, hogy ez valami megszépítő messzeségből fakadó emlék. Hiszen várni mindig, mindenhol kell. Metróra, buszra, ebédre, orvosra, gyerekre, feleségre - és igen - férjre is. Egy dologra nem kell, vagy inkább, nem lehet várni, a szerelemre. Vagy jön, mint a gyorsvonat vagy nincs. Lehet azt gondolni, hogy van, de az csak egy gyenge vicinális lehet, ami rövid és rázós úton visz, örülünk, amikor végre leszállunk róla. És ez még Párizsban is így van, az úgynevezett “szerelem városában”.
Pénteken, je t’aime, moi non plus 19 órakor, csupa robogó vonattal.

2019-03-29 19 óra A hét elején egy régi barátommal reggeliztem, amolyan franciásan: café, croissant. És mint mostanában oly sokszor, eszembe jutott, milyen is egy igazi francia reggeli egy caféban (és nem csak azért, mert a croissant nem volt olyan habkönnyű). Ne egy rohanós napot képzeljenek el, bár valahogy mindig az volt az érzésem, hogy ott senki, soha nem siet reggel a munkába. Legalábbis addig, míg a szertartásszerű reggelit el nem fogyasztja. Vegyünk egy gyönyörű tavaszi napot és mindenképpen a szabadban keressünk asztalt. A székek – mintha színházban lennénk – mind az utcára néznek, így ha kettesben megyünk, szigorúan egymás mellett ülünk és az utcai forgatagot nézzük. Ha igazán franciásan akarunk reggelizni, kérjünk a croissant mellé egy café-t, vagyis azt a löttyöt, amit ők kávénak hisznek. Én biztosan a café au lait (tejeskávé) mellett maradok. Míg megkapjunk a nap indításához szükséges coffein mennyiséget, nézelődjünk. Csodálkozzunk rá az emberek sokszínűségére, lazaságára, a járda mellett, a csatornába csordogáló, az utca tisztítására használt vízre, vagy akár arra, hogy még a kutyák is tudnak úgy sétálni gazdájukkal, hogy nem néznek egymásra. És szagoljunk bele a levegőbe! Na ez Párizs reggel!

Ha egy kis szerencsénk van, bentről halkan kiszűrődik a zene....Mi lenne, ha pénteken velem reggeliznének 19 órakor? RádióBézs, Je t’aime, moi non plus. (Ha nem sikerül, másnap reggel, szombaton 9 órakor ismetlés, ez már „sanszosabb”, hogy igazi francia reggeli legyen. Ne felejtsék el megvenni a croissant-okat !)

2019-03-15 19 óra Még gimnáziumba jártam, amikor ezt a lemezt kaptam. Ezzel kezdődött minden kapcsolatom Franciaországgal. Minden. Rongyosra hallgattam az akkor még újdonságnak számító, szöveggel megjelent lemezt. Első francia leckék. Még nem tudtam, hogy hamarosan ott fogok élni (Párizsban), és hamarosan - még itthon - elkezdek franciául tanulni…. nem tudtam, hogy milyen illata van a párizsi metrónak (igen, ez állandóan visszatérő emlék), az esős utcáknak, és nem tudtam, hogy parfűmöktől illatoznak a boltok, és a görög éttermek illatától a “Boul’Mich”, a Quartier Latin-ben. És nem ismertem a francia forradalom történetét sem. Ezzel a lemezzel lopódzott be a francia nyelv, a francia kultúra a bőröm alá. 
Kérdés, hogy most, évtizedekkel későb, vajon akkora ‘aha’ élmény-e. Nekem elővenni, újra meghallgatni természetesen az volt. És ma is kívülről fújom kedvenc dalaim szövegét.
Alig vártam, hogy március 15-én – egy forradalami napon – megoszthassam Önökkel. 
Je t’aime, moi non plus 19 órakor velem és a “Révolution française” ex-bakelittel.

2019-03-01 19 óra Elutazott a lányom. A „kicsi”, aki hamarosan 18. Meglátogatta a nagyot, aki már régen nem itthon él. Most együtt hiányoznak.
A hiány.
Az első igazi, kinyitó, felismerő, helyrerakó, megkínzó, fél életre elintéző szerelem tanított meg, hogy mekkora erő a hiány. Hogy a hiány a játszma része (is lehet), hogy játszma minden kapcsolat. Sokáig elhittem. Ma már tudom, hogy az igazi érzelmeknek nincs szüksége játszmákra. Vannak. Csak úgy. Ha csak a játszma része, akkor nem igazi.
Elhiszem, hogy a francia dalok ezekről az „igaziakról” szólnak. Pénteken 19 órakor, igazi francia dalok, igazi szerelemről, igazi életről. Játszanak velem.

2019-02-15 19 óra „Je n’ai point de theme exepté que je t’aime”- írja József Attila Balatonszárszó című versében. Nem tudok másra gondolni, mint hogy szeretlek – szabad fordítás, tőlem. Így van ez a francia zenei műsorral is, a dalok nagy része bizony a szerelemről szól. A tegnapi napról - amikor a felvétel készült - papírom van, hogy nem „ciki”. Ma már az, de még elmegy. És bár nem jelent számomra különleges napot, ám most mégis. Tegnap, hajnali kettőkor arra ébredtem, hogy egy selymes, puha meleg fekszik a vállamon és ölel. Nem, nem a macska. A lányom – lehet, hogy most a fejemet veszi – csaknem 18 éves, rosszat álmodott rólam és feltétlen magához kellett ölelnie. Jaj az a finom ölelés! Na ez az igazi Valentin-nap.
Ennek a napnak a hangulatát remélem sikerült beleszerkesztenem a ma 19 órakor kezdődő Je t’aime, moi non plus zenei műsoromban. 

2019-02-01 19 óra Ahogy öregszik az ember (én nem, csak az ember), egyre többször gondol arra,hogy mi az, ami kimaradt az életéből, hogy mi az, amit még feltétlenül meg kell nézni, el kell olvasni, amire még fel kell mászni vagy amiről le kell esni, meg kell tenni először vagy újra, kibékülni, elkerülni, elengedni.
Persze nem egyszerre, de ott van az az úgynevezett bakancslista. Az enyém elég hosszú. Az egyik, „még meg kell(ene) tenni” az az, hogy a dél-franciaországi Midi-Camargue térségben lévő csatornaszakaszon lakóhajóval végigmenjek. Ez a szakasz a Rhone deltájában, a tengerrel párhuzamosan fut, középkori városokat és falvakat érintve. Ilyen pöfögő csatornahajón csakis francia dalokat hallgatnék.... na meg a csendet, ami oly ritka már napjainkban.
Pénteken 19 órától Je t’aime,moi non plus.... csendet nem ígérek, de elcsendesítő dalokat annál inkább.

2019-01-25 19 óra Ha volna két életem – mondja a dal.. Ma reggel ehhez hasonló gondolatokkal ébredtem. De nem kettőre, legalább három életre, vágyom és ha nem tűnik mohóságnak akár négy is belefér. És mindegyiket teljes életként szeretném megélni. Semmi kikacsintás. Ebből az egyiket Párizsban tölteném. De nem túristaként, hanem mint régen, reggel munkába sietve, napközben egy gyors kávé, könnyű (4 fogásos) ebéd a kantinban, kis lazítással, este haza. A város mindennapi lüktetését érezni. Minden nap ugyanazon a metró vonalon utazni, ismerni arra minden sarkot, zenészt. Ugyanazt a rádióállomást hallgatni - természetesen online.
Addig is, amíg ezirányú vágyam teljesül, pörgök, forgok, szétszakadok, boldog vagyok azzal amit kapok. A péntek 19 órai Je t’aime műsorral pedig néha még teljesnek is érzem ezt a most élt életet. És az is biztos, hogy, a mai sem ismétlés lenne, csupán átszaladnék egy kevésbé zsúfolt életbe....
Ha szeretnének résztvenni az egy létezőben, hallgassanak, legyenek a vendégeim. Még ebben az életben.

( A 2018.10.12-i adás ismétlése )

2019-01-18 19 óra Sokszor gondolom, hogy az általam szerkesztett francia műsort a véletlenek egybeesése hozta létre. De ezek a véletlenek évtizedekkel ezelőtt kezdődtek. Az sem biztos, hogy a sors könyvében – ha van ilyen – nekem volt előre megírva, hiszen a bátyám, aki saját jogon újságíró – nálam sokkal intenzívebb francia kötődéssel – már évtizedekkel ezelőtt szeretett volna egy műsort készíteni a francia chansonok történetéről „a rádióban”. Még az átkosban.

Amikor ehhez beadta a tervet, zseniális ötletnek tartották. Volt nagy tapsikolás, lelkendezés. Majd a zenei szerkesztő mondta, hogy a tervezetet, a dalokat, az önállóan beszerzett lemezeket tovább kellett adni egy bizonyos elvtársnak, hiszen minden vers és dal mögött politikai üzenet is lehet és azokat ennek az illetékes elvtársnak kellet tettenérni, hogy vajon ezek közül a dalok közül – Aczél György szavaival élve – melyek azok, amiket tűrünk, tiltunk vagy támogatunk.
Szóval családilag van némi erkölcsi jogfolytonosság francia zenei műsor terén. Persze, ha most nekem is cenzúráztatni kéne a dalokat, ez a műsor sem lenne. De ma (még?) vidámabb barakban élünk, mint akkoriban.
Persze a pénteken 19 órától hallható friss, ropogós műsor első felében elhangzó dalhoz még a hetvenes években sem kellett cenzor. Mert van, ami sosem változik....

2019-01-11 19 óra Megszaporodott teendőim miatt pénteken megint ismétlésre szorulok. Ezt írtam szeptember végén, és bizony az a bizonyoshangulat fel- felüti a fejét:
Tudják milyen a nyomoronc hangulat? Nálam leginkább ősszel és télen, a sok sötét miatt fordul elő. Nem sokszor, de előfordul. Először Párizsban “diagnosztizáltam" magamon. 18 évesen, érettségi után, elkezdtem járni egy egyetemi előkészítőre a Sorbonon. Mivel az előző félévet egyedül töltöttem Budapesten - érettségire készülve - eléggé fellazult a szülő-gyermek szokásos kapcsolat. Megszoktam az önállóságot, cigiztem mint egy gyárkémény, barátokkal lógtam, addig, amíg a kedvem tartotta, ad-hoc-szerűen ettem, vagy nem. Hamar kiderült, hogy feszülnek a párizsi otthonban az indulatok, nehéz volt az együtt lakás. Kerestem és találtam egy olyan fille-au-pair munkát, amihez szállás, ellátás is járt, na meg egy kis pénz. Egy városban, két helyen, vagy egyiken sem. Nem volt kapaszkodó és a biztos háttér nélkül semmi sem volt olyan szórakoztató. Futó kapcsolatok, felszínes barátságok. Ez volt az első tetten ért nyomoronc hangulat. De volt valami, ami mindig segített. Persze, hogy a zene. Aztán lassanként elsimult minden. Lettek barátok, szerelem, szívesen mentem haza látogatóba és még a gyerekekkel is sikerült jó viszonyt kialakítani. Azóta tudom, hogy minden mulandó, a bánat, az öröm, a lent és fönt. Még Párizsban is. Annak érdekében, hogy senki ne búslakodjon hallgassák 19 órától (vagy amikor a kedvük nyomoronckodik) a Je t’aime, moi non plus dalait. Ps.: A “nyomoronc” szó MÉG nincs benne az értelmező szótárban.
(art fotó: David Bearden)

( A 2018.09.28-i adás ismétlése )

2019-01-04 19 óra Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy régen minden jobb volt. És tényleg. Mindenesetre az én, csaknem egy évem Párizsban, most így utólag visszagondolva, mindenképpen a jobb kategóriába tartozott. Emlékszem egy szilveszter estére, amikor elindultunk az éjszakába bevenni a várost. Kivételesen nem esett az eső, ha lehet még többen voltak az utcákon, mint a szokásos éjjeleken és ott már akkor is sokféle ember nyüzsgött az utcákon, tereken, presszókban, metróban. Mi magunk is meglehetősen színesek voltunk, egy lány Peruból, egy Vietnámból, egy Tahitiről és egy-egy olasz, ausztrál és brazil fiú, meg ugye én, a magyar lány. Egyik kávézóból a másikba ültünk be, de legjobban az utcán éreztük magunkat. Ott és akkor nem volt agresszió, idegesség, pestiesen szólva semmi feszkó, senki nem kiabált senkivel, sőt… Éreztem azt a fajta szabadságot, amit itthon addig soha, olyat, amit talán azóta sem. Persze az életünk változik, mi magunk is - férj, gyerekek, munka…. - és lassan leadunk ebből a szabadságvágyból, ki többet, ki kevesebbet. Igyekszem ez utóbbihoz tartozni, és nem csak a saját szabadságom miatt, hanem a körülöttem lévőkért is. 

Pénteken 19 órakor (vagy később bármikor) hallgassák a Jet’aime, moi non plus műsort. Lazulásként és egy kis szabadságért.

2018-12-28 19 óra 2018 utolsó francia zenei műsorát hallhatják pénteken, 19 órától. Szuper érzelmes – remélem nem érzelgős – műsort sikerült az év végére összekapni. Talán mert visszagondolva, úgy érzem, egy nagy érzelmi libikókán ültem/ülök. Nem rossz, életben tart, megóv az unalomtól – hát unalom az nem volt, az biztos. Remek embereket ismertem meg, tanultam toleranciát, türelmet, kitartást. Elfogadni, adni, vágyni és várni. Az elengedésmégnem megy... ami azt jelenti, hogy jövőre is lesz Je t’aime, moi non plus műsor. 
Addig is, el lehet siratni velem és a francia dalokkal 2018-at.

2018-12-21 19 óra Amikor ezeket a francia dalokat hallgatom, fordítgatom, sokszor érzem kínosnak, érzelgősnek, közhelyesnek a szöveget. De vajon miért? Hiszen bizonyos helyzetben, kapcsolatban sok mindent mond az ember(lánya) (fia?). Ettől más, ettől több az a bizonyos kapcsolat, ez is egy ajándék, egy darab belőlünk. És ajándék ennek elfogadása is, mert az sem mindig könnyű. 

Így karácsony előtt – hiszen most kerül ismétlésbe ez az őszi műsor – talán még hangsúlyosabb mindez, mert sokszor, sőt a legtöbbször, fontosabbak a szavak, mint a tárgyak. 
Mi késztet arra, hogy néha – akár banális szavakkal – kifejezzem érzéseimet?
Mert kimondani jó. Ezért tudunk mi nők egy-egy érzelgős dalt is teli torokból énekelni. De megkímélek mindenkit ettől, hallgassák inkább az eredetit, fogadják el tőlem – felelősség nélkül – ma 19 órától a Je t’aime, moi non plus műsorát.

( A 2018.09.14-i adás ismétlése )

2018-12-14 19 óra Az az igazság, hogy a Cote d’Azur-re sokkal kevésbé vágyom, mint Párizsba.... de mégis, amikor beőszül, sőt betéliesül itthon, akkor van egy kis meleg utáni áhítozás. Miért nem vágyom oda? Mert az ott élő, nyaraló embereknek akkora arcuk van, hogy egy idő után nem kellemes nap mint nap szembesülni vele.

Van ez a jó magyar szokás, megnézni az embereket...”stírölni” a csajokat, ami persze feszélyez(ett) mindigis, de.... Erről eszembe jut egy gyerekkori emlékem. Akkoriban még odaszóltak a lányoknak az utcán – talán ez már nincs, de az is lehet, hogy kinőttem az érintett korcsoportból, nem tudom – de nagyon zavaró volt. Ezért senki sem szeretett, vagy majdnem senki, kitűnni. Kamaszként pláne! Szerintem 14 éves lehettem, még nagyon éretlen, sportoltam, nem volt nekem időm az utcán lenni. A fiúk viszont bizonyos helyeken (mindig ugyanott) „galeriztek”. Persze igyekeztem elkerülni őket, mert elkezdtek „felfedezni”. Egy alkalommal muszáj volt elmennem mellettük... már 50 méterre kiszúrtam, hogy ezt nem úszhatom meg. Pillanatok alatt kigondoltam, láthatatlan leszek. És elkezdtem sántítani. És bejött. Hát nem szomorú?!
Nos, a Cote d’Azur-ön nem kell sántítani, láthatatlan vagy, ha nincs medence nagyságú autód, messziről is látható drága cipőd, táskád. Nincs. De már kinőttem a kamaszkorból, nem akarok láthatatlan lenni. Azaz hallható lennék leginkább. Szóval hallgassanak pénteken 19 órakor! Je t’aime, moi non plus, velem.

( A 2018.09.07-i adás ismétlése )
 

2018-12-07 19 óra Meséltem már a párizsi metróról? Szerintem az egy külön fogalom, nyüzsgésével, labirintusi útvesztőivel, ami amúgy nagyon logikus és kézenfogható módon van kitáblázva. Sarkonként, fordulóként változó zenészeivel, akik egymásba áthallatszó, átkúszó ilyen-olyan dalokat, zenéket játszanak. És a legfontosabb - mert ilyen van talán más nagyvárosban is - de ilyen illata igen, illata, csak a párizsi metrónak van. Ha begyűjtenék egy nagy zsákba és álmomban kinyitnák mellettem, azonnal odaálmodnám magam. Van kedvük játszani?
Ha igen, hallgassák pénteken 19 órától a Je t’aime moi non plus francia zenei műsort. Vagy – tudják! – bármikor a honlapon…..

( A 2018.08.31-i adás ismétlése. )


2018-11-30 19 óra
 „Meg akartuk változtatni a történelem folyását
Ki akartuk inni a tengert
Akartunk egy kastélyt Spanyolországban
Közelebb akartuk hozni a tengereket
Gyereket akartunk asszonyainktól
Egy másfajta emberiséget
Új hajnalokat akartunk
Újjászületni velük
A fantázia maga volt a hatalom
Menj tovább már nincs semmi látnivaló
Mindent akartunk és azonnal
Határok nélkül élni
sétálni a föld felszínén
anélkül, hogy belevesznénk a határba
A lehetetlent akartuk kérni
békés viharokat akartunk
és mindenekelőtt szerelmet akartunk
és túladagolt boldogságot
Sajnálat és melankólia nélkül
Eléneklem neked ezt a dalt
A gitáromban volt elrendezve
Visszajött az emlékeimbe
A fantázia maga volt a hatalom
Menj tovább, már nincs semmi látnivaló”
(Georges Moustaki)

Lefordítottam, csak úgy, magamnak az első dal szövegét. Nem irodalmi, csupán nyers, hevenyészett fordítás. És mégis ad egy képet az egykori lendületről.
Emlékszem - de jó -, hogy képesek voltunk akár a hegyeket elhordani, nem gondolkodtunk azon, vajon lehet-e. Ide nekem az oroszlánt is! És ez volt a természetes. Miért veszítjük el vajon ezt a lelkesedést, ezt a tenniakarást? Nincs válasz, vagy túl hosszú, megkímélek mindenkit. 
De ha és amikor összekapjuk magunkat, képesek vagyunk és tudunk csodát tenni most is, felnőttként, érett fejjel. Csak honnan szedjük az energiát? Vannak ötleteim. 
Például pénteken este 19 órakor, ha meghallgatják a francia dalokat, ami ugyan ismétlés, de mégis melengető.

( A 2018.06.29-i adás ismétlése )


2018-11-23 19 óra
 Ha ismerősen hangzanak a következő sorok – bár átírtam múlt időbe, hiszen most távolról sincs nyári hangulat - az azért van, mert a pénteken19 órától hallgatható Je t’aime, moi non plus, francia zenei műsor, ezúttal ismétlés lesz.

Amikor ezeket a sorokat írtam, monszun volt Budapesten, csak az esték voltak elviselhetőek. Így bizony elég gyakran megtörtént, hogy megtámadtuk családdal, barátokkal a hozzánk közel eső sétáló utcát és beültünk egy könnyű vacsorára, vagy csak egy pohár borra, limonádéra…kinek mi. Boldogan, hogy végre levegőhöz jutottunk gyorsan eltelt az idő. Olyan gyorsan, hogy a pincérek, pincérnők sajnálkozó arccal szóltak, hogy a teraszt zárják….. Bánatosan, kicsit morgolódva szakítottuk meg a jó hangulatot. Arra gondoltam, vajon a nagyforgalmú utakon - Nagykőrút, Karolina út, Hungária körút Váci út - leállítják a forgalmat, hogy ne legyen zaj? És vajon mi történne ha Párizsban a quartier latinben, a Montmartre-on vagy a város bármely pontján bezárnának az éttermek 11-kor….. hát tönkre is mennének…és újabb francia forradalom színesítené a jövő történelmét. Hiszen ott akkor kezdődik az élet. Hajnal 2-3.kor kezd elcsendesedni az utca, hogy aztán 4-fél5 körül jöhessenek a szemetesek, nem halkan. Aztán nyitnak a café-k és a boulangerie-k, redőny fel. Télen nyáron. Ez a párizsi éjszakai hangzavar. Senki nem tiltakozik, nincsenek petíciók, senki nem jelent fel senkit. Élnek.
A párizsi kakofóniába egy kis zene is elfér. És ha esetleg este 11 óra után hallgatnák meg a műsort, ne vegyék le a hangerőt.

( A 2018.06.22-i adás ismétlése )


2018-11-16 19 óra
 Ha már így belejöttem, megint elmesélek egy történetet, egy emléket.
Továbbra is a 70-es évekből.
Párizsban, ahol a demokrácia már akkor is működött, egymást érték a
sztrájkok. Mindenki sztrájkolt, és én meg voltam győződve arról, hogy
egyszerűen csak pihenőnapra (napokra) van szükségük az embereknek.

Tulajdonképpen hallatlanul izgalmas volt, hiszen ilyet addig még csak
hallani sem hallottam. Amit ma elmesélek történetesen egy közlekedési sztrájk idején történt. Naponta jártam metróval az Alliance Francaise nyelvtanfolyamára, egy vagy két átszállással, mikor milyen kedvem volt. Na de a sztrájk napján vagy nem megyek suliba, vagy elvisznek autóval (szó sem lehet róla, mennyire égő volna), vagy elindulok gyalog. Ez utóbbit választottam, mindenképpen be akartam menni, hiszen bimbózó kapcsolat, jó társaság, - na jó, a tudásvágy (imádtam franciául tanulni) - mind hajtott.
Sajnos bizonyos dolgokra nem emlékszem tisztán, de tegyük fel, hogy 9-re mentem. Metróval is legalább 40 perc volt beérni. Nem volt még Google Map, csak saját kútfejre lehetett bízni, vajon mikor kellene elindulni. Kútfej kigondolt valamit, elindult. Természetesen esett, mégis végig vigyorogta az utat. Mert kútfej jófej volt, mert tett azért, ami fontos volt, mert nem adta fel, cserébe a város egészen új arcát ismerte meg. Talán ezért, talán zsigeri, hogy teszek, hogy szeretek tenni dolgokért, amik fontosak. És rettenetesen tudom utálni magam, ha a könnyebb utat, vagy a ‘nemutat’ választom.

Na ezért van ma ez a műsor. Mert szeretem, mert fontos és elindultam gyalog, hogy odaérjek. Induljanak el időben, hogy pénteken 19 órakor
találkozhassunk a Rádió Bézs műsorában.

2018-11-09 19 óra19 órától Párizsban kezdem a francia zenei csapongásom. Abban a városban, ami szemtelenül ismerős, és mégis mindig tud újat mutatni, szeretni és utálni való, a legszebb, de ugyanakkor a legtaszítóbb. Ahol szerelmesnek kell lenni és szakítani kell, ahol élni kell, ahol lehetetlen élni. Ahol tikkasztó meleg van és mégis mindig esik az eső. Ahol a clochardok udvariasabbak, mint a gazdag ficsúrok, ahol mindig van hova beülni, de legjobb lejárni a lábad, ahol csodálatosak az épületek és recseg, ropog benne a lépcső. És borzasztóan hiányzik, de évek óta nem sikerült odautaznom. Jajjaj, ilyen egy régi szerelem felidézése….mert Paris je t’aime, moi non plus, még akkor is, ha ismételek. De ha arra nincs időm, hogy új műsort készítsek, hogyan tudnék odautazni?!

( A 2018.06.08-i adás ismétlése )

2018-11-02 19 óra Ráduly Margit – büszkén mondom – kolléganőm a Rádió Bézsben, akivel kicsit összenőttünk az elmúlt néhány hétben a szerdai egymás utáni műsorunk kapcsán (Egyetlen dal), tegnap azt kérdezte tőlem: Hova tüntél? Hát ide, péntekre...szétültettek minket, mint a magukat túlságosan jól érző diákokat. 
A lényeg persze nem változott, francia chasonokat válogatok. Csapongok a múlt és jelen dalai, az érzelmek, az emlékek között. Még egy kis fejtörő is lesz, na nem nagy, nem osztok hangszórókat a nyerteseknek, annál is inkább, mert a megfejtés is elhangzik. Tartsanak velem. „

Így hangzik a mai műsor előzetese, amit tavasszal, nyár elején, június 1-én írtam. A szétültetés – részemről – most is fáj, így boldogan osztom meg ismét.
Így, kedves Rádió Bézs és azon belül, Je t’aime, moi non plus hallgatók, pénteken 19 órától szól a francia zene, hallgassák, pihenjenek, előttünk a hétvége.

( A 2018.06.01-i adás ismétlése )

2018-10-26 19 óra Párizsi emlék megint. Nem a kellemes fajtából. 
Amikor a Sorbonne-ra jártam, szinte naponta sétáltam le a rue Mouffetard-on. Csinos,hangulatos utcácska a Quartier Latin-ben, tele mindenféle nemzetiségi étteremmel, kis boltocskával, café-val - természetesen - és fiatalokkal. Minden étterem előtt kis táblácska hírdeti milyen menűt, mennyiért lehet - nagyon olcsón! - fogyasztani. Napokon át szemeztem egy görög étteremmel, gyűjtögettem, félreraktam. Egyik nap, vettem egy nagy levegőt, és remegő lábakkal, jó kis kelet-európai kisebbségi érzéssel, bementem az étterembe, ahol egy végtelenül kedves, vidám (jóképű!) görög fiú fogadott. Asztalt kaptam, szék alám, étlap a kezembe. Persze tudtam mit kérek, a legolcsóbb - 3 fogásos - menüt. Itt említem meg, hogy fillére, azaz centime-ra kiszámított pénzem volt és először voltam egyedül, felnőtt nélkül egy étteremben Párizsban. Mit kérek inni? Nem gondoltam semmit, illetve nem mertem azt mondani, hogy semmit, kértem hát valamit, talán vizet, de erre nem emlékszem. Kenyeret? Jó. Arra, hogy hogyan ettem, ittam, milyen érzések kavarogtak bennem, már nem emlékszem. Szerintem törölte az agyam. De az a megsemmisítő szégyen, amikor kihozták a számlát és láttam, hogy ez bizony több, mint amit én ki tudok guberálni, az belémvésődött. Zavartan mondtam, hogy sajnos nincs annyi nálam, de szívesen behozom legközelebb. A - nagyon helyes - fiú pillanat türelmet kért, hozta a főnököt, aki azt mondta, tartsam meg ami nálam van, ne legyek pénz nélkül, majd legközelebb ha jövök, kifizetem. Hihetetlen elegáns gesztus volt. Döbbenten fogadtam el.
Néhány nap múlva, a teljes összeggel - sőt kicsit többel - benyitottam. Kerestem a főnököt. Most rajta volt a meglepetés sora. Álltunk egymással szemben: Én, tátott szájjal, hogy gyakorlatilag ő elengedett, anélkül, hogy számított volna arra, hogy valaha lát még, ő kikerekedett szemmel, hogy van valaki, aki visszajön a pénzzel. Tanulság? Megéri nagyvonalúnak és becsületesnek lenni. Azért ne próbáljátok ki, alapvetően nem a kedvenc emlékeim közé tartozik. Mindez csak a bevezetője és hangulatkeltője a mai (péntek 19 óra) Je t’aime, moi non plus műsornak. Alors, rendez-vouz a la Radio Bézs.

2018-10-19 19 óra Ismételek. 
Már megint az emlékek. Így van ez még akkor is, ha a mai műsorba válogatott előadók egy része még csak nem is élt akkor, amikor én a része voltam a párizsi mindennapoknak.
Milyen könnyű volt megszokni! Milyen könnyű volt mindent természetesnek venni. Pedig korántsem volt az. Pontosan emlékszem, hogy amikor 17 évesen először leszállt velem a repülő és kiléptem a gépből egy fekete fickó odaszólt valakinek franciául. Franciául! Amit én akkor 3 hónapja tanultam és ‘coup de foudre’ volt, szerelem első látásra. És ő tökéletesen, gyönyörűen gördítette az r-eket, mosolygott, laza volt. Nem csoda, hogy pár hét alatt parisienne-é váltam, éltem a párizsi fiatalok világát, szívtam a Gauloise-t a kávézókban, gyalogoltam, rengeteget gyalogoltam, mert Párizsban akkor is lejárja az ember a lábát, ha metróval közlekedik. Úgy vetettem bele magam a színes világba, hogy észre sem vettem, mekkora kiváltság ez, milyen szerencsés vagyok. 
Később, amikor hazajöttem, már tudtam és tudom ma is, hogy bárhol is legyek, meg kell ragadni a pillanatokat, élni velük és megélni, amíg lehet.
Persze ebben a műsorban is lesznek dalok a szerelemről, a szerelem ilyen-olyan fajtájáról. De lesz dal a szülői, a gyermeki szeretetről, sőt a felebarátiról is.
Ma, pénteken, 19 órától, Je t’aime, moi non plus. Ezúttal számos teendőm miatt, ismétlés.

( A 2018.05.16-i adás ismétlése )

2018-10-12 19 óra
 
A Rádió Bézs nyitó oldalán olvasható Révész Sándor: Ha volna két életem című dalának szövege. Ma reggel ehhez hasonló gondolatokkal ébredtem. De nem kettőre, legalább három életre, vágyom és ha nem tűnik mohóságnak akár négy is belefér. És mindegyiket teljes életként szeretném megélni. Semmi kikacsintás. Ebből az egyiket Párizsban tölteném. De nem túristaként, hanem mint régen, reggel munkába sietve, napközben egy gyors kávé, könnyű (4 fogásos) ebéd a kantinban, kis lazítással, este haza. A város mindennapi lüktetését érezni. Minden nap ugyanazon a metró vonalon utazni, ismerni arra minden sarkot, zenészt. Ugyanazt a rádióállomást hallgatni - természetesen online. 

Addig is, amíg ezirányú vágyam teljesül, pörgök, forgok, szétszakadok, boldog vagyok azzal amit kapok. A péntek 19 órai Je t’aime műsorral pedig néha még teljesnek is érzem ezt a most élt életet. Ha szeretnének résztvenni benne, hallgassanak, legyenek a vendégeim. Még ebben az életben.

2018-10-05 19 óra Halála előtt 3 nappal még interjút adott a francia televízióban. Azt mondta, 100 éves koráig szeretne élni, mert még annyi mindent kéne tenni. Májusban japán turnéra készült, amikor elesett és eltört a keze. Tele volt tervekkel.
Pályafutását azzal kezdte, hogy Edith Piaf zongora kísérője volt 8 éven keresztül. Meg soförje. Meg személyi titkára. 
Aztán dalokat írt, gyakorlatilag mindenkinek. Mindekit felkarolt, mindenkinek segített. A 90-es években végre teret kapott örmény származása és Örményország jószolgálati nagykövete lett Franciaországban, Svájcban és Olaszországban. 
2015-ben 91 évesen készítette el utolsó lemezét, két évvel azelőtt, hogy a Hollywood Boulvard-on csillagot kapott. 
6 gyereke van. 
A zene világnapján találtak rá a fürdőkádjában. 94 éves volt.
Ki az aki ennél szebb életet tudna elképzelni? 
Ma 19 órától, a Je t’aime, moi non plus műsorában ő énekel, azokkal, akik szerették.

2018-09-28 19 óra Tudják milyen a nyomoronc hangulat? Nálam leginkább ősszel és télen, a sok sötét miatt fordul elő. Nem sokszor, de előfordul. Először Párizsban “diagnosztizáltam" magamon. 18 évesen, érettségi után, elkezdtem járni egy egyetemi előkészítőre a Sorbonon. Mivel az előző félévet egyedül töltöttem Budapesten - érettségire készülve - eléggé fellazult a szülő-gyermek szokásos kapcsolat. Megszoktam az önállóságot, cigiztem mint egy gyárkémény, barátokkal lógtam, addig, amíg a kedvem tartotta, ad-hoc-szerűen ettem, vagy nem. Hamar kiderült, hogy feszülnek a párizsi otthonban az indulatok, nehéz volt az együttlakás. Kerestem és találtam egy olyan fille-au-pair munkát, amihez szállás, ellátás is járt, na meg egy kis pénz. Egy városban, két helyen, vagy egyiken sem. Nem volt kapaszkodó és a biztos háttér nélkül semmi sem volt olyan szórakoztató. Futó kapcsolatok, felszínes barátságok. Ez volt az első
tetten ért nyomoronc hangulat. De volt valami, ami mindig segített. Persze, hogy a zene. Aztán lassanként elsimult minden. Lettek barátok, szerelem, szívesen mentem haza látogatóba és még a gyerekekkel is sikerült jó viszonyt kialakítani. Azóta tudom, hogy minden mulandó, a bánat, az öröm, a lent és fönt. Még Párizsban is. Annak érdekében, hogy senki ne búslakodjon hallgassák 19 órától (vagy amikor a kedvük nyomoronckodik) a Je t’aime, moi non plus dalait.
Ps.: A “nyomoronc” szó MÉG nincs benne az értelmező szótárban. 

2018-09-21 19 óra Prendre le large – szem elől veszíteni a szárazföldet.... talán ez lehetne a fordítása a mai Je t’aime, moi non plus legszebb dalának, amit Francoise Hardy énekel nekünk. Hajós kifejezés és mégis a dalt hallgatva pontosan tudjuk, egészen másról van szó. Ilyen elegánsan, finoman csak olyan ember tud búcsúzni, akinek volt/van ideje hosszan vizsgálni a tengert. 

Fiatal előadókat is bemutatok, akik az amerikai zenei befolyást remekül francia sanzonosítják, francia is, rap is, zene is. 
Egy-két szívtipró is előkerül.... Julio Iglesias, spanyol létére ezúttal franciául, és francia létére franciául Alain Delon....amikor még....


( A 2018.05.09-i adás ismétlése )

2018-09-14 19 óra Amikor ezeket a francia dalokat hallgatom, fordítgatom, sokszor érzem kínosnak, érzelgősnek, közhelyesnek a szöveget. De vajon miért? Hiszen bizonyos helyzetben, kapcsolatban sok mindent mond az ember(lánya) (fia?). Ettől más, ettől több az a bizonyos kapcsolat, ez is egy ajándék, egy darab belőlünk. És ajándék ennek elfogadása is, mert az sem mindig könnyű. 
Mégis mi késztet arra, hogy banális szavakkal is kifejezzük érzéseinket, ha ennyire vékonyak a határok? 
Mert kimondani jó. Ezért tudunk mi nők egy-egy érzelgős dalt is teli torokból énekelni. De megkímélek mindenkit ettől, hallgassák inkább az eredetit, fogadják el tőlem - felelősség nélkül - ma 19 órától a Je t’aime, moi non plus műsorában.

2018-09-07 19 óra Az az igazság, hogy a Cote d’Azur-re sokkal kevésbé vágyom, mint Párizsba.... de mégis, amikor beőszül itthon, akkor van egy kis meleg utáni áhítozás. Miért nem vágyom oda? Mert az ott élő, nyaraló embereknek akkora arcuk van, hogy egy idő után nem kellemes nap mint nap szembesülni vele. 
Van ez a jó magyar szokás, megnézni az embereket...”stírölni” a csajokat, ami persze feszélyez(ett) mindigis, de.... Erről eszembe jut egy gyerekkori emlékem. Akkoriban még odaszóltak a lányoknak az utcán – talán ez már nincs, de az is lehet, hogy kinőttem az érintett korcsoportból, nem tudom – de nagyon zavaró volt. Ezért senki sem szeretett, vagy majdnem senki, kitűnni. Kamaszként pláne! Szerintem 14 éves lehettem, még nagyon éretlen, sportoltam, nem volt nekem időm az utcán lenni. A fiúk viszont bizonyos helyeken (mindig ugyanott) „galeriztek”. Persze igyekeztem elkerülni őket, mert elkezdtek „felfedezni”. Egy alkalommal muszáj volt elmennem mellettük... már 50 méterre kiszúrtam, hogy ezt nem úszhatom meg. Pillanatok alatt kigondoltam, láthatatlan leszek. És elkezdtem sántítani. És bejött. Hát nem szomorú?!
Nos, a Cote d’Azur-ön nem kell sántítani, láthatatlan vagy, ha nincs medence nagyságú autód, messziről is látható drága cipőd, táskád. Nincs. De már kinőttem a kamaszkorból, nem akarok láthatatlan lenni. Azaz hallható lennék leginkább. Szóval hallgassanak pénteken 19 órakor – új időpont –, vagy a hangtárból bármikor! Je t’aime, moi non plus, velem.

2018-08-31 14 óra Meséltem már a párizsi metróról? Szerintem az egy külön fogalom, nyüzsgésével, labirintusi útvesztőivel, ami amúgy nagyon logikus és kézenfogható módon van kitáblázva. Sarkonként, fordulóként változó zenészeivel, akik egymásba áthallatszó, átkúszó ilyen-olyan dalokat, zenéket játszanak. És a legfontosabb - mert ilyen van talán más nagyvárosban is - de ilyen illata igen, illata, csak a párizsi metrónak van. Ha begyűjtenék egy nagy zsákba és álmomban kinyitnák mellettem, azonnal odaálmodnám magam. Van kedvük játszani?
Ha igen, hallgassák pénteken 14 órától a Je t’aime moi non plus új műsorát. Vagy – tudják! – bármikor a honlapon…..

2018-08-24 14 óra Micsoda fantasztikus érzés az, amikor az ember (jelen esetben asszony) azt csinálja, ami szórakozás, ami a szíve csücske. Milyen hálás vagyok, hogy „lett” ez a műsor. Bármilyen fáradt vagyok vagy kedvetlen, néhány perc alatt kihúz a gödörből, már egy-két dal meghallgatása is. Ez még akkor is így van, ha nem feltétlenül vidám zeneszámokat válogatok. Ha csak egy kevés átmegy ebből az élvezetből, már nem hiábavaló a hétvégi munka. 

Ha munka. 
A mai műsorban ismét visszatérek egy kicsit a nagy öregekhez, hiszen a francia chanson nagyon emblematikus énekesei ők. Georges BrassensJean FerratJacques BrelJulian Clerc..
A végére pedig Zaz, akinek a dalait bármikor, bárhol, bármennyit, bárkivel, bárhogyan meghallgatom. 

( A 2018.05.02-i adás ismétlése )

2018-08-17 14 óra Milyen jó lenne ha, mint mondjuk egy argentin vagy chillei bor, mindig, minden alkalommal megbízhatóan ugyanazt a minőséget tudnám nyújtani és mégsem mondaná senki, hogy unalmas. Én – sajnos, pont mint a magyar borok – időjárás, hangulat, idő és fáradtság függvényében létezem. Így az általam létrehozott műsor is ennek az ingadozásnak a súlyát hordozza. Ez az önbizalomtól dagadó bevezetés azért ne rettentse el a hallgatót, mert mégiscsak jó, francia szőlőkből válogatok. Dalida, Jean-Jacques Goldman, Celine Dion, Patrick Bruel, Coeur de pirate, Garou, Louane.. és még sokan mások énekelnek szülői, testvéri, baráti és szerelmes szeretetről, emlékekről veszteségekről.

( A 2018.04.25-i adás ismétlése )

2018-08-10 14 óra Terápiás hetem van. Munkaterápiás. Ez így van annak ellenére, hogy állítólag ez az év legmelegebb hete. Strandon, balatonparton, tengerparton kéne tölteni. De én itt, a Je t’aime moi non plus adását szerkesztem, amit ma 14 órakor hallgathatnak – valós időben. Persze a francia dalokat hallgatva, megint egy párizsi emlék ugrott be: 

Párizsban is iszonyú meleg tud lenni nyáron. Ezért augusztusban kiürül a város, de túrista akad bőven. Ez pontosan így volt 1977-ben is - fontos megjegyzés: kevés dolog van ma, ami ami ugyanolyan, mint a 70-es években volt. De ez igen. Nos akkor, az én kelet-európában nevelkedett gyermeki lelkem, szemem, testem, megtapasztalt egy újfajta szabadságot. Talán ma már nevetségesnek tűnik, hogy miért, de akkoriban nem lehetett itthon ilyen bohónak, önfeledtnek lenni Budapesten. Szóval Párizs. A Trocadéro szökőkútjaiba az emberek belegázoltak, szinte pancsolva hűsítették magukat. Senki nem szólt rájuk, senki nem parancsolta ki őket. Kosztolányit idézve: Szájtátva álltam! majd pillanatok alatt magamévá tettem ezt a helyzetet. Máris ott voltam én is szökőkútban és azt éreztem, amit még soha addig: mindent lehet! Ilyen könnyű a jóhoz alkalmazkodni, a jót elfogadni. Ide nekem egy szökőkutat!

2018-08-03 14 óra Regénybe - de nem lányregénybe – illő szerelmi történet inspirálta a mai műsor első három dalát. Michel Berger és Véronique Sanson barátsága, szerelmi és munkatársi kapcsolata robbant fel, Véronique - coup de foudre – villámcsapásszerű szerelembe esése miatt. Az évek – majd 40 év – során dalban ’leveleztek’. Brrr, de romantikus!
Hogy kerül Boris Vian egy zenei műsorba? Ez is kiderül természetesen, mi másért lenne ez egy előzetes... és az is, hogy ki miért szereti a szabadságot.
Cuki amerikai akcentussal énekel, természetesen franciául StingElton JohnIggy Pop és Jill Barber

( A 2018.04.18-i adás ismétlése )

2018-07-27 14 óra Amikor leültem előzetest írni a mai műsorhoz, akkor láttam, hogy ma két duó is énekel az összeállításban. Leila Huissoud Kevin Fauchet-val, Sophie Marceau Francois Valéry-vel (ez utóbbi énekes, ez mondjuk kiderül a dalból). 
Megint nosztalgiázom egy kicsit, ezúttal megmutatom, hogy mi maradt az én első „igazi” szerelmemből: Egy lemez. De jó is volt most visszahallgatni belőle néhány részletet! 
De régebbi emlék is visszaköszön, Gilbert Becaud, Natalie című dala...ugye emlékeznek rá?! 
Persze nem szeretném, ha csak visszafelé néznénk, sőt! Így néhány, egészen fiatal énekes és énekesnő dalait is megismerhetik a mai műsorban. Szerdán 16 órától, egy órára kapcsoljanak ki, (illetve kapcsolják be az internetet), keressék meg a Rádió Bézst és hallgassuk együtt a francia chanson-okat. Álmodozni ér!

( A 2018.04.04-i adás ismétlése )

2018-07-20 14 óra Elmerülni a francia zenében olyan nekem mint egy pszichoterápia. Emlékek, érzelmek, ismeretségek elevenednek fel. De nem akarom Önöket csak a múltba visszavinni és boldogan mazsolázom a mai dalok között is. A teljesség igénye nélkül, a múltból Mireille MathieuEdith PiafYves MontandJulien Clerk... És a maiak: Imany, aki azt állítja egy férfiról, hogy szép... hát, ha a két Québec-i énekesre gondolok, Garou-ra és Bruno Pelletier-re... nem mondom, akár igaz is lehet.

Pauline Croze gyönyörűséges bossa novája, Patricia Kaas, a naív, aki mindent elhisz, amit a pasija mond. Tartsanak velem, kávézzunk a Boulvard StGermain-en. 

( A 2018.03.21-i adás ismétlése )

2018-07-13 14 óra Három filmzene, amiben az itt látható gyönyörű színésznők énekelnek és még sok-sok ismert és – talán – kevésbé ismert dal, AdamoIndilaJohnny Hallyday, Marie Laforet előadásában, természetesen a tavasz jegyében. 

Hangulatkeltésnek pedig egy dal Párizsról, Josephine Baker előadásában. 

https://www.youtube.com/watch?v=1eQk0fvwLvM

( A 2018.03.14-i adás ismétlése )

2018-07-06 14 óra Olivier Dubert két éve, hétről-hétre szerkesztett adása, a Je t’aime, folytonosságát szeretném biztosítani. Hogy ne maradjanak finom, francia sanzon nélkül, ideiglenesen gazdája leszek a műsornak. Az első alkalom, nagyrészt, a hirtelen előkerülő, az egykori párizsi emlékeimről szól. De talán mégsem lesz túl poros és ódivatú, hiszen napjaink énekesei és énekesnői is szívesen elevenítik fel az egykori slágereket.

Serge Lama, Aznavur, Gainsburg, Francoise Hardy..... és , Zaz, LouaneCamelia Jordana.... a teljesség igénye nélkül.

( A 2018.03.07-i adás ismétlése )

2018-06-29 14 óra „Meg akartuk változtatni a történelem folyását

Ki akartuk inni a tengert
Akartunk egy kastélyt Spanyolországban
Közelebb akartuk hozni a tengereket
Gyereket akartunk asszonyainktól
Egy másfajta emberiséget
Új hajnalokat akartunk
Újjászületni velük
A fantázia maga volt a hatalom
Menj tovább már nincs semmi látnivaló
Mindent akartunk és azonnal
Határok nélkül élni
sétálni a föld felszínén
anélkül, hogy belevesznénk a határba
A lehetetlent akartuk kérni
békés viharokat akartunk
és mindenekelőtt szerelmet akartunk
és túl adagolt boldogságot
Sajnálat és melankólia nélkül
Eléneklem neked ezt a dalt
A gitáromban volt elrendezve
Visszajött az emlékeimbe
A fantázia maga volt a hatalom
Menj tovább, már nincs semmi látnivaló”
(Georges Moustaki)

Lefordítottam, csak úgy, magamnak az első dal szövegét. Nem irodalmi, csupán nyers, hevenyészett fordítás. És mégis ad egy képet az egykori lendületről.
Emlékszem - de jó -, hogy képesek voltunk akár a hegyeket elhordani, nem gondolkodtunk azon, vajon lehet-e. Ide nekem az oroszlánt is! És ez volt a természetes. Miért veszítjük el vajon ezt a lelkesedést, ezt a tenniakarást? Nincs válasz, vagy túl hosszú, megkímélek mindenkit. 
De ha és amikor összekapjuk magunkat, képesek vagyunk és tudunk csodát tenni most is, felnőttként, érett fejjel. Csak honnan szedjük az energiát? Vannak ötleteim. 
Például ma 14 órától, ha meghallgatják a francia dalokat?!

2018-06-22 14 óra Amikor ezeket a sorokat írom, monszun van Budapesten, csak az esték elviselhetőek. Így bizony elég gyakran megtörténik, hogy megtámadjuk családdal, barátokkal a hozzánk közel eső sétáló utcát és beülünk egy könnyű vacsorára, vagy csak egy pohár borra, limonádéra…kinek mi. Boldogan, hogy végre levegőhöz jutunk gyorsan telik az idő. Olyan gyorsan, hogy a pincérek, pincérnők sajnálkozó arccal szólnak, hogy a teraszt zárják….. Bánatosan, kicsit morgolódva szakítjuk meg a jó hangulatot. Arra gondolok, vajon a nagyforgalmú utakon - Nagykőrút, Karolina út, Hungária körút Váci út - leállítják a forgalmat, hogy ne legyen zaj? És vajon mi történne ha Párizsban a quartier latinben, a Montmartre-on vagy a város bármely pontján bezárnának az éttermek 11-kor….. hát tönkre is mennének…és újabb francia forradalom színesítené a jövő történelmét. Hiszen ott akkor kezdődik az élet. Hajnal 2-3.kor kezd elcsendesedni az utca, hogy aztán 4-fél5 körül jöhessenek a szemetesek, nem halkan. Aztán nyitnak a café-k és a boulangerie-k, redőny fel. Télen nyáron. Ez a párizsi éjszakai hangzavar. Senki nem tiltakozik, nincsenek petíciók, senki nem jelent fel senkit. Élnek.

Ma 14 órától ebbe a párizsi kakofóniába egy kis zene is elfér. És ha esetleg este 11 óra után hallgatnák meg a műsort, ne vegyék le a hangerőt.

2018-06-15 14 óra A teljesség igénye nélkül.

Elhatároztam, hogy a mai műsor lesz az utolsó, amiben azt mondom, hogy ideiglenes szerkesztője és műsorvezetője vagyok. Hiszen minden ideiglenes. Hogy ez a pillanatnyi állapot két hét, vagy két év? Ki tudja? Egy biztos, az időt mindig jól kell kihasználni. Így gondolta Serge Reggiani is. Róla egyébként mindíg eszembe jut az, amikor a 90-es években Magyarországon adott koncertet. Az amúgy Franciaországban hihetetlen népszerűségnek örvendő színész-énekest kegyetlenül kifütyülték a szinpadról. Nekem fájt, mert úgy éreztem, hogy az értetlenség, a nem tudás (jelen estben a nyelv), milyen kegyetlenséget, gonoszságot, gyűlöletet generál....
Théodore Gericoult az egyik első romantikus festő, akinek leghíresebb képe a Medúza tutaja. Georges Brassens, aki egyszerre volt, költő, zeneszerző és előadó is, erről a tutajról énekel nekünk. 
A mai fiatal énekesek előszeretettel veszik elő a régi nagy „öregek” egykor ütős slágereit. Ebből is merítünk, így kimerítjük nosztalgiánkat is.
A mai műsor utolsó énekese Zaz. Igen, megint Zaz. Mert arról énekel, hogy hogyan tehetünk mi kisemberek nagy dolgokat.

( A 2018.03.28-i adás ismétlése )

2018-06-08 14 óra Pénteken 14 órától Párizsban kezdem a francia zenei csapongásom. Abban a városban, ami szemtelenül ismerős, és mégis mindig tud újat mutatni, szeretni és utálni való, a legszebb, de ugyanakkor a legtaszítóbb. Ahol szerelmesnek kell lenni és szakítani kell, ahol élni kell, ahol lehetetlen élni. Ahol tikkasztó meleg van és mégis mindig esik az eső. Ahol a clochardok udvariasabbak, mint a gazdag ficsúrok, ahol mindig van hova beülni, de legjobb lejárni a lábad, ahol csodálatosak az épületek és recseg, ropog benne a lépcső. És borzasztóan hiányzik, de évek óta nem sikerült odautaznom. Jajjaj, ilyen egy régi szerelem felidézése….mert Paris je t’aime, moi non plus.

2018-06-01 14 óra Ráduly Margit – büszkén mondom – kolléganőm a Rádió Bézsben, akivel kicsit összenőttünk az elmúlt néhány hétben a szerdai egymásutáni műsorunk kapcsán (Egyetlen dal), tegnap azt kérdezte tőlem: Hova tüntél? Hát ide, péntekre...szétültettek minket, mint a magukat túlságosan jól érző diákokat. Így kedves Je t’aime, moi non plus hallgatók, mostantól a (késői) jó ebédhez szól a francia zene 14 órától, péntekenként. Természetesen bármikor meghallgathatják, ez a nagy előnye az internetes rádiózásnak.

A lényeg persze nem változott, francia chasonokat válogattam. Csapongunk a múlt és jelen dalai, az érzelmek, az emlékek között. Még egy kis fejtörő is lesz, na nem nagy, nem osztok hangszórókat a nyerteseknek, annál is inkább, mert a megfejtés is elhangzik. Tartsanak velem.

2018-05-23 16 óra A teljesség igénye nélkül.
Elhatároztam, hogy a mai műsor lesz az utolsó, amiben azt mondom, hogy ideiglenes szerkesztője és műsorvezetője vagyok. Hiszen minden ideiglenes. Hogy ez a pillanatnyi állapot két hét, vagy két év? Ki tudja? Egy biztos, az időt mindig jól kell kihasználni. Így gondolta Serge Reggiani is. Róla egyébként mindíg eszembe jut az, amikor a 90-es években Magyarországon adott koncertet. Az amúgy Franciaországban hihetetlen népszerűségnek örvendő színész-énekest kegyetlenül kifütyülték a szinpadról. Nekem fájt, mert úgy éreztem, hogy az értetlenség, a nem tudás (jelen estben a nyelv), milyen kegyetlenséget, gonoszságot, gyűlöletet generál....
Théodore Gericoult az egyik első romantikus festő, akinek leghíresebb képe a Medúza tutaja. Georges Brassens, aki egyszerre volt, költő, zeneszerző és előadó is, erről a tutajról énekel nekünk. 
A mai fiatal énekesek előszeretettel veszik elő a régi nagy „öregek” egykor ütős slágereit. Ebből is merítünk, így kimerítjük nosztalgiánkat is.
A mai műsor utolsó énekese Zaz. Igen, megint Zaz. Mert arról énekel, hogy hogyan tehetünk mi kisemberek nagy dolgokat.


( A 2018.03.28-i adás ismétlése )

2018-05-16 16 óra Már megint az emlékek. Így van ez még akkor is, ha a mai műsorba válogatott előadók egy része még csak nem is élt akkor, amikor én a része voltam a párizsi mindennapoknak.

Milyen könnyű volt megszokni! Milyen könnyű volt mindent természetesnek venni. Pedig korántsem volt az. Pontosan emlékszem, hogy amikor 17 évesen először leszállt velem a repülő és kiléptem a gépből egy fekete fickó odaszólt valakinek franciául. Franciául! Amit én akkor 3 hónapja tanultam és ‘coup de foudre’ volt, szerelem első látásra. És ő tökéletesen, gyönyörűen gördítette az r-eket, mosolygott, laza volt. Nem csoda, hogy pár hét alatt parisienne-é váltam, éltem a párizsi fiatalok világát, szívtam a Gauloise-t a kávézókban, gyalogoltam, rengeteget gyalogoltam, mert Párizsban akkor is lejárja az ember a lábát, ha metróval közlekedik. Úgy vetettem bele magam a színes világba, hogy észre sem vettem, mekkora kiváltság ez, milyen szerencsés vagyok. 
Később, amikor hazajöttem, már tudtam és tudom ma is, hogy bárhol is legyek, meg kell ragadni a pillanatokat, élni velük és megélni, amíg lehet.
Persze ebben a műsorban is lesznek dalok a szerelemről, a szerelem ilyen-olyan fajtájáról. De lesz dal a szülői, a gyermeki szeretetről, sőt a felebarátiról is.
16 órától, Je t’aime, moi non plus.

2018-05-09 16 óra Prendre le largeszem elől veszíteni a szárazföldet.... talán ez lehetne a fordítása a mai Je t’aime, moi non plus legszebb dalának, amit Francoise Hardy énekel nekünk. Hajós kifejezés és mégis a dalt hallgatva pontosan tudjuk, egészen másról van szó. Ilyen elegánsan, finoman csak olyan ember tud búcsúzni, akinek volt/van ideje hosszan vizsgálni a tengert. 

Fiatal előadókat is bemutatok, akik az amerikai zenei befolyást remekül francia sanzonosítják, francia is, rap is, zene is. 
Egy-két szívtipró is előkerül.... Julio Iglesias, spanyol létére ezúttal franciául, és francia létére franciául Alain Delon....amikor még....
Hallgassanak szerdán 16 órától, a Rádió Bézsben.

2018-05-02 16 óra Micsoda fantasztikus érzés az, amikor az ember (jelen esetben asszony) azt csinálja, ami szórakozás, ami a szíve csücske. Milyen hálás vagyok, hogy „lett” ez a műsor. Bármilyen fáradt vagyok vagy kedvetlen, néhány perc alatt kihúz a gödörből, már egy-két dal meghallgatása is. Ez még akkor is így van, ha nem feltétlenül vidám zeneszámokat válogatok. Ha csak egy kevés átmegy ebből az élvezetből, már nem hiábavaló a hétvégi munka. 
Ha munka. 
A mai műsorban ismét visszatérek egy kicsit a nagy öregekhez, hiszen a francia chanson nagyon emblematikus énekesei ők. Georges Brassens, Jean Ferrat, Jacques Brel, Julian Clerc..
A végére pedig Zaz, akinek a dalait bármikor, bárhol, bármennyit, bárkivel, bárhogyan meghallgatom. Szerdán 16 órától a Rádió Bézsben töltsenek velem csaknem egy órát, szeressék a dalokat, mert Je les aime, moi non plus.

2018-04-25 16 óra Milyen jó lenne ha, mint mondjuk egy argentin vagy chillei bor, mindig, minden alkalommal megbízhatóan ugyanazt a minőséget tudnám nyújtani és mégsem mondaná senki, hogy unalmas. Én – sajnos, pont mint a magyar borok – időjárás, hangulat, idő és fáradtság függvényében létezem. Így az általam létrehozott műsor is ennek az ingadozásnak a súlyát hordozza. Ez az önbizalomtól dagadó bevezetés azért ne rettentse el a hallgatót, mert mégiscsak jó, francia szőlőkből válogatok. Dalida, Jean-Jacques Goldman, Celine Dion, Patrick Bruel, Coeur de pirate, Garou, Louane.. és még sokan mások énekelnek szülői, testvéri, baráti és szerelmes szeretetről, emlékekről veszteségekről. 
Szerdán 16 órától Je t’aime, moi non plus.

2018-04-18 16 óra Regénybe - de nem lányregénybe – illő szerelmi történet inspirálta a mai műsor első három dalát. Michel Berger és Véronique Sanson barátsága, szerelmi és munkatársi kapcsolata robbant fel, Véronique - coup de foudre – villámcsapásszerű szerelembe esése miatt. Az évek – majd 40 év – során dalban ’leveleztek’. Brrr, de romantikus!
Hogy kerül Boris Vian egy zenei műsorba? Ez is kiderül természetesen, mi másért lenne ez egy előzetes... és az is, hogy ki miért szereti a szabadságot.
Cuki amerikai akcentussal énekel, természetesen franciául Sting, Elton John, Iggy Pop és Jill Barber
Szerdán 16 órától Je t’aime, moi non plus velem.

2018-04-11 16 óra Romantikát (mint mindig) és latinos pörgést ajánlok a mai műsorban. Francesca Gagnon, Jeanne Manson, és Maitre Gim, a francia rapper előadásában. 
A műsor második felében a múlt pénteken meghalt, a francia zene egyik emblematikus alakjának, Jacques Higelin emlékének szentelem.
Lehet, nálunk nem annyira ismert, de gyakorlatilag a hatvanas évek közepétól a franciák egyik kedvence. Megpróbálom ma bemutatni, megismertetni egy kicsit. Számára talán még fontosabb, hogy a gyerekei követték őt a zenei pályán. Nem tudom elképzelni mi tehet boldogabbá egy embert, mint az utódok sikere. Ismerjék meg Higelin-t, még nem késő. Je t’aime, moi non plus, szerdán 16 órától.

2018-04-04 16 óra Amikor leültem előzetest írni a mai műsorhoz, akkor láttam, hogy ma két duó is énekel az összeállításban. Leila Huissoud Kevin Fauchet-val, Sophie Marceau Francois Valéry-vel (ez utóbbi énekes, ez mondjuk kiderül a dalból). 
Megint nosztalgiázom egy kicsit, ezúttal megmutatom, hogy mi maradt az én első „igazi” szerelmemből: Egy lemez. De jó is volt most visszahallgatni belőle néhány részletet! 
De régebbi emlék is visszaköszön, Gilbert Becaud, Natalie című dala...ugye emlékeznek rá?! 
Persze nem szeretném, ha csak visszafelé néznénk, sőt! Így néhány, egészen fiatal énekes és énekesnő dalait is megismerhetik a mai műsorban. Szerdán 16 órától, egy órára kapcsoljanak ki, (illetve kapcsolják be az internetet), keressék meg a Rádió Bézst és hallgassuk együtt a francia chanson-okat. Álmodozni ér!

2018-03-28 16 óra A teljesség igénye nélkül.
Elhatároztam, hogy a mai műsor lesz az utolsó, amiben azt mondom, hogy ideiglenes szerkesztője és műsorvezetője vagyok. Hiszen minden ideiglenes. Hogy ez a pillanatnyi állapot két hét, vagy két év? Ki tudja? Egy biztos, az időt mindig jól kell kihasználni. Így gondolta Serge Reggiani is. Róla egyébként mindíg eszembe jut az, amikor a 90-es években Magyarországon adott koncertet. Az amúgy Franciaországban hihetetlen népszerűségnek örvendő színész-énekest kegyetlenül kifütyülték a szinpadról. Nekem fájt, mert úgy éreztem, hogy az értetlenség, a nem tudás (jelen estben a nyelv), milyen kegyetlenséget, gonoszságot, gyűlöletet generál....
Théodore Gericoult az egyik első romantikus festő, akinek leghíresebb képe a Medúza tutaja. Georges Brassens, aki egyszerre volt, költő, zeneszerző és előadó is, erről a tutajról énekel nekünk. 
A mai fiatal énekesek előszeretettel veszik elő a régi nagy „öregek” egykor ütős slágereit. Ebből is merítünk, így kimerítjük nosztalgiánkat is.
A mai műsor utolsó énekese Zaz. Igen, megint Zaz. Mert arról énekel, hogy hogyan tehetünk mi kisemberek nagy dolgokat.

2018-03-21 16 óra Elmerülni a francia zenében olyan nekem mint egy pszichoterápia. Emlékek, érzelmek, ismeretségek elevenednek fel. De nem akarom Önöket csak a múltba visszavinni és boldogan mazsolázom a mai dalok között is. A teljesség igénye nélkül, a múltból Mireille Mathieu, Edith Piaf, Yves Montand, Julien Clerk... És a maiak: Imany, aki azt állítja egy férfiról, hogy szép... hát, ha a két Québec-i énekesre gondolok, Garou-ra és Bruno Pelletier-re... nem mondom, akár igaz is lehet.

Pauline Croze gyönyörűséges bossa novája, Patricia Kaas, a naív, aki mindent elhisz, amit a pasija mond. Tartsanak velem, kávézzunk a Boulvard StGermain-en. Ma 16 órától Je t’aime, moi non plus.

2018-03-14 16 óra Három filmzene, amiben az itt látható gyönyörű színésznők énekelnek és még sok-sok ismert és – talán – kevésbé ismert dal, Adamo, Indila, Johnny Hallyday, Marie Laforet előadásában, természetesen a tavasz jegyében. 

Hangulatkeltésnek pedig egy dal Párizsról, Josephine Baker előadásában. Szerdán 16 órától Je t’aime, moi non plus.

2018-03-07 16 óra Olivier Dubert két éve, hétről-hétre szerkesztett adása, a Je t’aime, folytonosságát szeretném biztosítani. Hogy ne maradjanak finom, francia sanzon nélkül, ideiglenesen gazdája leszek a műsornak. Az első alkalom, nagyrészt, a hirtelen előkerülő, az egykori párizsi emlékeimről szól. De talán mégsem lesz túl poros és ódivatú, hiszen napjaink énekesei és énekesnői is szívesen elevenítik fel az egykori slágereket.
Serge Lama, Aznavur, Gainsburg, Francoise Hardy..... és , Zaz, Louane, Camelia Jordana.... a teljesség igénye nélkül.

Afrika Nap

2017-05-25 19 óra
2017-05-25 20 óra 19.00-21.00 Liszkai Ágnes, Varjú Tamás

Irodalom, művészet, EMBEREK. Liszkai Ági és Varjú Tamás. És versek...

Kovalik Márta díj

(Kovács Hédi)

Rádió Bézs? Ismered? Biztosan, de ha mégsem, akkor keresd és hallgasd! Valós értékek internetes „frekvenciája”. 
"Vele" voltam egy különleges eseményen.
A Rádió Bézs jóvoltából ismét átadták a Kovalik Márta vándordíjat, idén nem más, mint Vekerdy Tamás kapta meg.

Ugye ismerős a név? A neves pszichológus, a hazai Waldorf óvoda és iskola megteremtője, a Waldorf tanárképzés megszervezője, többek között.
Az ő mondata például, hogy:
„Őrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani. Edzés, úszás, tánc, angol, mulatság, ezeken majd lefoglalkoztatják azt az idegesítő gyereket. Ahelyett, hogy hagynák otthon bambulni, merengeni, magában eljátszani, a kádban, vagy inkább az udvaron egyik kisvödörből a másikba önteni a vizet. Nincs sarazás, nincs homokozás. Játszóház van. Marhaság. Kevés elemű, egyszerű élet kell a gyereknek, attól nyugszik meg.”

Ki volt Kovalik Márta, a díj névadója? Legendás szerkesztő. Hegyi Imre és ő jegyezte a Húszas Studiót. A tényfeltáró dokumentum-műsoraikért Pulitzer díjjal, tolerancia díjakkal, Prix Italia és Prix Japon elismerésekkel jutalmazta őket a szakma.

A díj születésének gondolata a Bézs rádió alapítójának, főszerkesztőjének, Fodor Jánosnak, és egy Amerikában élő magyar családnak a Szaday családnak köszönhető. A különös ívelésű és formájú díjat Formanek Zsuzsa üvegtervező iparművész és Bedécs Kristóf ötvösművész tervezte és alkotta.

A díjátadás helye a pocsék idő ellenére is imádnivalóan sajátos hangulatú Graphisoft Park, és benne a Kör étterem volt. A tavalyi díjazott Bojár Gábor adta át Vekerdy Tamásnak a vándordíjat.

Azután műsor következett és  muszáj elmesélnem, ki mindenkit hallottunk vagy láttunk ezen a rövid kis koncerten.

 >>>

5mama

Nem celebek. Nem ex-celebek. Nem modellek, nem szépségkirálynők, de még csak influenszerek sem. Barátok sem, bár azok még lehetnek. Néhányan nem is találkoztak ezelőtt. Tanácsot is csak elvétve osztogatnak. Viszont ötféleképp gondolkodnak, ötféle helyzetben vannak, és megtehetik, hogy a saját véleményüket osszák meg – ez az öt5mama. Igen, anyukák, kicsi még gyerekük. Nos, ők mondják el, hogy szerintük, hogyan, mivel, miért és miért nem.

káesz
Ahelyett, hogy ki vagyok, inkább megosztom, ki szeretnék lenni: olyan, akit nem felejtesz el, ha egyszer találkoztunk; sosem megalkuvó; folyamatosan megújuló; magát túl komolyan nem vevő; szórakoztató: ANYA.
#csodabogar #anya #kedves #vagany #tudatos #szetszort #stilusos #hippi #laza #extravagans #nyughatatlan

Fan
Leginkább ambivalens személyiségnek mondanám magam. Céltudatos vagyok, sokszor mégis céltalanul bolyongok egy adott témában. Maximalista, ugyanakkor van, hogy a minimumot is alig hozom. Társasági lény, mégis vágyom a magányra. Végletek közt lavírozó, törekedve a harmóniára.
Az anyaság is ilyen. Szélsőséges, hullámvölgyekkel teli és kiszámíthatatlan. De pont ettől olyan izgalmas. Akárcsak az élet.
#lojalis #maximalista #oszinte #humoros #vidam #harcos #szorgalmas #segitokesz #empatikus #imadnivalo

Zsó
Szeretek úton lenni. Akár gyalog, akár autóval, igazából bármivel. Legtöbbször csak jönnék-mennék, cél nélkül. Hidegben és esőben otthon begubózom, filmezek, olvasok, megeszek minden “károsat”, amit máskor nem.
Mások szerint mosolygós és sokakkal jól kijövő vagyok, kompromisszumképes, gyors, ám néha a nagy kapkodással egyenesen arányosan pontatlan. Spontán vagyok, nálam – egyelőre – nincsenek fix, át nem hágható szigorú szabályok.
 

 >>>

Partnereink:

VDSZ jooble myonlineradio wildom

2018. szeptember 16.

Adatforgalmi díj nélkül

Ezentúl még kevesebb lehetősége van, hogy azt mondja: ismerem a nevét, hallottam, hogy érdekesek a műsorai, de nem tudom hol és hogyan hallgathatom. A technika egyre több eszközével segítjük, hogy bárhol, bármikor hallgathassa online adásunkat. Nem kell a számítógép előtt ülnie és online rádiókészülék sem szükséges hozzá, csak vegye elő „élettársát” azaz mobiltelefonját és máris megszólal a Rádió Bézs. Androidosoknak van  Play Store-ból letölthető applikáció, és az Iphone tulajdonosoknak természetesen az App Store-ban is ott az alkalmazás. Vagy elég az oldalunkon látható QR kódot beolvasni, máris szól az adás.

Aki pedig mégis internet rádióján szeretne hallgatni minket, itt keresse:
Rádió Bézs 
http://195.210.29.82:8001/bezs 
Rádió Bézs 2 
http://195.210.29.82:8002/bezs2

Vodafonos hallgatóinknak különösen jó hírünk van: nekik ezen túl az adatfogyasztás miatt nem kell aggódniuk. Ha havi 1000 forintért Music Passt vásárolnak, adatforgalmi díj nélkül akár 24 órán keresztül szólhat telefonjukon a Rádió Bézs. A szolgáltatást az oldalunkról a Bézs hírek rovatban található linkkel akár közvetlenül is megrendelhetik.

De azért ha megszólal a telefon, ne felejtsék el felvenni!

 >>>
Élő
adás

Élő
adás Bézs 2


Támogass!

Támogassa a Rádió Bézst!

A Rádió Bézs adásait mindenki ingyen hallgatja, de nem ingyen készül.

Három esztendeje erőnkön felül teljesítünk, hogy szólhassunk önökhöz, önökért. Arra kérjük önt, hogy támogasson, hogy életben maradjunk, hogy növekedni és fejlődni tudjunk

 >>>

Játék

A környezetvédelem és az ezzel kapcsolatos ismeretek egyre fontosabbá válnak mindennapjainkban is. Tudja a választ ezekre a kérdésekre?

 >>>